Műhely

2026-ban emlékezünk meg a mohácsi csata 500 éves évfordulójáról. A közel hat éve folyó szakmai felkészülés egyik állomásaként, és egyben ráfordulva az utolsó másfél év teendőire, az évfordulós események előkészítésében részt vevő Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történeti Intézete, a HUN-REN–Pázmány Péter Katolikus Egyetem–Pécsi Tudományegyetem Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a Janus Pannonius Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat, Mohács Város Önkormányzata, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem, valamint dr. Hargitai János országgyűlési képviselő, miniszteri biztos a Nemzeti Örökség Intézete kezdeményezésére és főszervezésében 2024. december 8-án és 9-én nemzetközi konferenciát tartottak a budavári Várkert Bazárban. Az esemény egyúttal az Európai Unió Tanácsának 2024. évi magyar elnöksége társult rendezvénye is volt.
    A konferenciát „Antemurale Christianitatis” – Közép-Európa és a Nyugat-Balkán, a kereszténység védőbástyái címmel hirdették meg. A téma „adta magát”: a Magyar Királyság történetéhez és az Oszmán Birodalom elleni harchoz szervesen kötődő országok – a Cseh és a Lengyel Királyság, a Német-római Birodalom, illetve a Bosznia, Horvátország és Szerbia jelenlegi területén egykor fennálló államok – középkor végi helyzetét mutatták be a két nap előadói. A szervezők nem titkolt célja volt egyúttal, hogy mind a szakma, mind a nagyközönség betekintést kapjon a több éve folyó kutatások állásába, illetve a szakemberek beszámolhassanak és megismertethessék a témában elért legújabb eredményeiket. A magyarországi előadókon kívül ennek megfelelően további négy országból, úgy mint Bosznia és Hercegovinából, Horvátországból, Lengyelországból és Szerbiából érkeztek kutatók. A konferencia szervezői tekintettel voltak a térség jelenlegi politikai helyzetére, ezért külön kerekasztal beszélgetésekben boncolgatták a Balkán európai integrációs lehetőségeit.
A konferenciát Harrach Péter országgyűlési képviselő, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke és Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója nyitotta meg. Az első szekciót, amely Dávid Géza oszmanista elnöklete alatt zajlott, a Balkáni államok és az oszmán hódítás témakörét járta körül: Ivan Jurković horvát történész az oszmán terjeszkedés és hódítás hatását mutatta be a Horvát Királyság területén. A következő előadó, Alexandar Kristić szerb történész ugyanezen témának a szerbiai vetületét tárta a hallgatóság elé. Harmadikként Emir Filipović bosznia-hercegovinai történész Bosznia mint a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti ütközőállam történetét vázolta. A negyedik előadó, Fodor Pál a Magyar Királyság törökellenes küzdelmét járta körül a kezdetektől a mohácsi csatáig.
Az ülést követően Varga Szabolcs történész bemutatta a Temetetlen Mohács. Az 1526. és az 1687. évi csata új kutatási eredményei című frissen megjelent kötetet, kiemelve, hogy a benne foglalt írások milyen sok szempontból járják körül a mohácsi csaták körülményeit, a szigetvári kódextöredékektől a csata helyszínén talált lövedékek vizsgálatán át egészen a Cseh Korona országainak oszmánok elleni mozgósításáig. Ezt követően Móczár Gábor annak fontosságáról beszélt, hogy a felnőtt és idősebb korosztály, de mindenekelőtt a fiatalság érdeklődését és figyelmét hogyan lehetne felkelteni a történelem, a kultúra, illetve a nemzeti emlékezet és örökség ápolása iránt. Ennek érdekében a Nemzeti Örökség Intézetének – Sorsfordító(k) címmel – rövid, lényegretörő, de informatív animációkat készít, az ezekből már elkészült, a mohácsi csatához szorosan kapcsolódó (a II. Lajos király és Tomori Pál érsek-fővezér életét bemutató) filmeket a közönség meg is tekinthette. A két animációs filmet követően egy rövid riportfilmben kaptak a jelenlévők ízelítőt az oszmán ellenes harcok dél-kelet-európai emlékhelyeit végigjáró utazásból. A körút 2024-ben valósult meg az intézet szervezésében, a konferencián a néhány perces előzetest vetítették le, 2025 tavaszán a teljes film bemutatásra kerül az MTVA csatornáin.
Az ebédszünet után könnyednek korántsem mondható témával folytatódott a konferencia: Perger István moderálása mellett Dux László, Soksevits Dénes és Teszáry Miklós a balkáni államok Európai Uniós integrációjának lehetőségeiről, előnyeiről, akadályairól és csatlakozásuk kívánatos menetrendjéről, illetve Kína és Oroszország térségbeli megjelenésével az Európai Unió ottani érdekeivel szembemenő politikájának problematikusságáról beszélgettek.
A délutáni szekció előadásai panorámaképet adtak arról, hogy 1526-ban, illetve az azt megelőző évtizedekben milyen volt a Magyar Királyság, Nyugat-Európa és a Szentszék – de tágabb kontextusban vizsgálva egész Itália – kapcsolatrendszere, illetve az oszmánok elleni fellépésük. Nemes Gábor a pápai diplomácia oszmánok elleni harcáról és a Magyar Királyságba látogató pápai legátusokról informálta a hallgatóságot. Különösen három kardinális (Pietro Isvalies, Tommaso de Vio és Lorenzo Campeggio) tevékenységét vázolta fel, akik a Jagellók uralkodása alatt látogattak el hazánkba, és legátusi feladatkörükhöz tartozott, hogy a pápa török elleni harcokra küldött segélyének felhasználását is felügyeljék. Paul Srodecki német történész Kelet-Közép-Európa népeiről, a kereszténység védőbástyáiról tartott előadást, akik azért harcoltak, hogy megóvják Európát az oszmán térhódítástól. Kruppa Tamás a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom diplomáciai kapcsolatait ismertette, különösen az 1499 és 1503 között vívott második velencei-oszmán háborút, a magyar-velencei-pápai törökellenes szövetséget, illetve a két állam közötti harmadik háborúhoz vezető folyamatot. A szekció zárásaként Kenyeres István a Magyar Királyság és az európai államok fiskális helyzetét mutatta be a hitelek, segélyek és pénzrontások világában.
A konferencia első napját a Canlar zenekar előadása zárta, akik két, 16-17. században élt török szerzőtől fennmaradt kották alapján a korszak zenei világát idézték meg a hallgatóság számára.
A második napot dr. Hargitai János miniszteri biztos beszéde nyitotta meg, majd a nap első szekcióelőadása következett: Neumann Tibor a nemesség 1526-os mozgósítását, az úgynevezett nemesi felkelést mutatta be. Prezentációjából kiderült, hogy a nemesek ténylegesen hadba vonultak, megyéjükben a betegeken és időseken túl kizárólag a király által kijelölt számú – Bars megye esetében három – nemes maradt otthon. Ezután a Jagellók bevételeibe és kiadásaiba nyertek bepillantást a résztvevők C. Tóth Norbert előadásából a fennmaradt számadáskönyvek, kiváltképp az 1522. évi forrásoknak köszönhetően. Előadásában megállapította, hogy a Jagellók pénzügyigazgatása semmiben sem maradt el a korábbi korszakokétól, a hiányt az oszmán ellenes harcok kiadásainak növekedése okozta. A következő előadásban Rácz György mutatott rá a Jagelló-ház hagyományőrzésére a pecsétjükön szereplő heraldikai jegyeken keresztül. Az uralkodóház címerreprezentációja ugyanis szerves folytatása a Mátyás király korabelinek, nem kívánt változtatni a megörökölt címerábrázolásokon, ráadásul II. Lajos után következő Szapolyai János királyként szintén a Mátyás-kori pecsétek heraldikai programját követte. Az előadás a pecsét egyik címerében látható korábban szlavóniai nyestnek vélt ábrázolást is újragondolta, minthogy egy haránt futó négylábú állatról, valószínűleg kutyáról lehet szó, és így nem Szlavóniát, hanem Hercegovinát kell alatta értenünk. Varga Szabolcs a mohácsi csatában részt vevő külföldi katonák, nemzetek, országok szerepét vizsgálta. Ezen kutatás a 2026-os év megemlékezésére is készülve újra megerősítette, hogy közel ötszáz évvel ezelőtt egész Közép-Európa megmozdult az oszmánok ellen és a közös keresztény seregben a térség szinte minden (mai) nemzete képviseltette magát, és mindannyian komoly áldozatot hoztak. 
A második szekcióban az elmúlt évtizedeknek a mohácsi csatatéren zajló régészeti munkálatai kerültek terítékre. Elsőként Bertók Gábor, Győrffy-Villám Zsombor, Haramza Márk és Szabó Tibor a Janus Pannonius Múzeum Mohács 500 kutatóprogramjának céljait és eredményeit, a geofizikai módszerek alapján végzett kutatásokat és a csatatér régészeti kutatásainak friss eredményeit mutatták be. Marcos de Andrés, Vig Viktor, Bereczki Zsolt, Spekker Olga, Tihanyi Balázs és Pálfi György a 2020 és 2022 közötti ásatássorozat eredményeként feltárt 300 egyén csontmaradványait őrző III. számú tömegsír antropológiai vizsgálatait végzik. Előadásában Marcos de Andrés ezen vizsgálatok kihívásairól és előzetes eredményeiről szólt. A következő előadásban Neményi Réka, Győrffy-Villám Zsombor és Talabér Ildikó a 2024. június és augusztus között feltárt IV. tömegsír régészeti feltárását mutatták be, végül Kocsmár Réka, Vágvölgyi Lili, Szabó Árpád, Mai Tímea és Molnár Erika nevében is szólva Pálfi György ezen IV-es számú sír antropológiai tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. 
Az ebédszünet után ismét kerekasztal beszélgetéssel folytatódott a konferencia, a téma ezúttal az oszmán ellenes harcok emlékezete volt az egyes (mai) államokban. A moderátor, Emir Filipović vezetésével zajló beszélgetés azonban inkább párhuzamos előadásokká vált (és csak a vita során reflektáltak egymásra a beszélgetés résztvevői): Nenad Obredović szerbiai történész Szerbia oszmánok általi elfoglalásának lépéseit ismertette, Suzana Simon (Miljan) horvát történész főképp a horvát nemesség „Mohácsáról”, az 1493. szeptember 9-i udbinai/korbávmezei (Krbava polje) csatáról és annak hatásáról tartott előadást, illetve bemutatta a csata helyszínén emelt templomot. Emir Filipović a boszniai királyság főbb csatáit ismertette (Lašva-menti, 1415, Jajca el- és visszafoglalása, 1463–1464), illetve az utolsó bosnyák király, Tomašević István kivégzéséről szólt. Móczár Gábor a kerekasztal célkitűzésének megfelelően a mohácsi (sátorhelyi) emlékhely 1976. évi megnyitásától mutatta be az ottani és környezetében lezajlott fejlesztéseket. Továbbá részletesen ismertette az 500. évfordulóra, 2026-ra tervezett és megvalósuló beruházásokat mind Sátorhelyen (a tömegsírokban feltárt halottak méltó újratemetését szolgáló kápolna építése, új kiállítóterek létrehozása, az emlékpark vizuális és környezeti megújítása), mind pedig a Csele-pataknál, a II. Lajos király emlékműnél (látogatóközpont építése).
Az utolsó szekciót Fedeles Tamás előadása nyitotta meg, aki a készülő Püspöklexikon (1458–1526) historiográfiai előzményeiről, céljáról, fontosságáról szólt, érzékeltetve a püspöki jelenlétet a mohácsi csatatéren is, hiszen a magyar főpapi kar fele – köztük két érsek – esett el 1526. augusztus 29-én. Papp Júlia előadásában a mohácsi csata és II. Lajos 16–19. századi képzőművészeti ábrázolásairól hallottunk, végezetül pedig az ülés és egyben a konferencia zárásaként Pap Norbert a mohácsi csata rekonstrukciójára tett kísérletet.   
A konferencia tudományos előadásait követően dr. Hargitai János kiemelte a történelmi események helyszíneként azonosított területek földrajzi rekonstrukciójának, valamint a résztvevő hadseregek útvonalának és a csata lefolyásának minél pontosabb felvázolásának fontosságát. Mohács esetében ezen kutatások különös jelentőséggel bírnak Magyarország, de egész Közép-Európa szempontjából, így a miniszteri biztos az emlékévhez szükséges kellő anyagi háttér meglétéről is szólt. Végül, de nem utolsósorban Móczár Gábor megköszönte minden előadónak, szervezőnek és jelenlévőnek a részvételt, majd annak a reményének hangot adva zárta le a kétnapos nemzetközi konferenciát, hogy a következő másfél év hasonlóan eredményes kutatásai révén méltóképpen emlékezhetünk meg a csata 500 éves jubileumáról.

Visegrádi Renáta
HUN-REN–Debreceni Egyetem „Középkori Magyarország és Közép-Európa Hadtörténete” Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa