Műhely

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékezők, Honfitársaim!

Sok szeretettel és megilletődötten köszöntöm Önöket itt, Sátorhely közelében, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, ahol a mohácsi csata évfordulóján először beszélhetünk arról, hogy a kegyelet, a hősiesség és a közép-európai összefogás bemutatásának szellemében útjára indult az a három éven át tartó, nagyszabású felkészülés, amelynek végén, 2026-ban – bizton állíthatom – méltóképpen tehetjük le majd az eredményeket a nemzet asztalára, és megmutathatjuk a következő generációknak, hogy az 1526-os mohácsi csata mit is jelent, mit is jelenthet, és mit kell, hogy jelentsen a XXI. század emberének.

De pontosan mire is emlékezünk ma és minden évben, augusztus 29-én?

A XVI. század elejére a keresztény Magyar Királyság már 150 éve állt szemben az egyre csak növekvő és egyre leggyőzhetetlenebb oszmán kolosszussal. A könyörtelen Szelim uralkodásának végére a birodalom 1,5 millió km2-re hízott. Bevételei minden tekintetben felülmúlták Európa államait, akik közül a leghatalmasabb Habsburg V. Károlynak is alapvetően kölcsönökből igazgatott államai sem érhettek fel az oszmán hódítók lehetőségeivel. Az 1520-ban trónra lépő Szulejmán szultán Birodalma ellenőrizte a fekete-tengeri, a levantei kereskedelmet. Az oszmán hajók éppen ekkor jelentek meg Afrika keleti, India nyugati és a Perzsa-öböl partjain. Az oszmán logisztika, központosított vezetés és az európait messze meghaladó pénzügyi források olyan fölényt biztosítottak, amit már nem lehetett kiegyenlíteni. 

Az Oszmán Birodalom európai hatalmakhoz képest korlátlan erőforrásai óriási súlyként nehezedtek a Magyar Királyságra. Hadseregének minőségi, de különösen számbeli fölénye, minimum háromszorosa volt a kor legnagyobb hatalmainak hadi potenciáljához képest. Európa védőbástyája Zsigmond király és a Hunyadiak idején még sikerrel vehette fel a küzdelmet az oszmán hódítókkal. Jagelló királyaink idején azonban már látszott, hogy az Oszmán Birodalom ereje olyan hatalmas, hogy a béke őrzése a legcélravezetőbb megoldás a konfliktusban. 1520-ig sikerült is ezt a békét megőrizni. A trónra kerülő Szulejmán szultánnal azonban a nemzetközi erőtér megváltozott, és az új helyzet háborúba sodorta az országot. Bár a fiatal II. Lajos bízott a hatalmasnak és segítőkésznek tűnő császári rokonságban, 1521-ben elesett Nándorfehérvár, Magyarország kulcsa. 1526-ban pedig Szulejmán szultán minden eddiginél nagyobb sereggel indult Magyarország ellen, az előző esztendőben spanyol, illetve német-római fogságba esett „legkeresztényibb” francia király, I. Valois Ferenc külön kérésére. De a Ferenc király felett győzedelmeskedő V. Károly császár sem sietett a végveszélybe került sógora, II. Lajos megsegítésére.

Az összefogást a Magyar Királyság kovácsolta össze. A véres kardot körbehordozták. Megmozdult az ország azon fele, akik jól látták a közelgő veszély súlyát. A templomok ezüstjét beolvasztották, hogy az árából a háborút finanszírozni lehessen. Pénzt adott a pápai követ. Közép-Európa nemzetei gyűltek a magyar király zászlói alá: magyarok, csehek, horvátok, szlovákok, lengyelek, szlovének, osztrákok, németek, szerbek, olaszok és egyes források szerint oláhok is.

Bár a magyar nemzetet a Nyugat nagyhatalmai magára hagyták a harcban, mégsem maradt egyedül. Az összefogás a kereszténység védelmében így is a kor egyik legnagyobb európai seregét hozta a mohácsi síkra, ahová azonban Szulejmán egy félelmetes sereggel érkezett. A kortársak nem véletlenül írták, hogy a csatában két határtalan tenger hullámai csaptak össze, és a végítélet órái következtek be 1526. augusztus 29-én. Azon a napon, amikor az ég széle estére vérvörösre festette a mohácsi síkot, Közép-Európa bátor fiai vakmerően szálltak szembe az oszmán hadigépezettel. A tömegsírokban feltárt hősök úgy indultak a csatába, hogy az alsóruházatukba apró értékeiket, pénzeiket varrták be, mégis a legnagyobb kincsüket, az életüket áldozták, hogy megállítsák a fényes padisah iszlám birodalmának áradatát. Hősiességük vitán felül áll!

Tisztelt Emlékezők!
A történelemtudomány, a régészet és antropológia sokat tett az utóbbi években, hogy azokat, akik Mohács alatt felvették a harcot a félelmetes oszmán haderővel, már ne gyülevész hadnak, ne céltalan, elhibázott, esztelen seregnek tekintsük, akik másfél óra alatt elherdálták nemcsak életüket, de az ország sorsát is, hanem bátor igazaknak, akikre méltán emlékezhetünk, és akiket büszkén magasztalhatunk. Akikről ma már tudjuk, hogy igenis volt tervük, győzni akartak. Hogy kitartottak másfél órán túl is, óriási veszteséget okozva az ellenségnek. Olyan ellenállást tanúsítva, amely miatt az oszmán haderő, a szakadó eső ellenére, harci rendben töltötte az egész éjszakát, és akik miatt még két nappal később is sorait rendezte. Történészeink közül többen úgy vélik, hogy a többszörös túlerővel szemben a magyar hadi stratégia akár sikeres is lehetett volna. Egy ideig úgy tűnt, sikerül az elit csapatoknak áttörni a török falat és elérni, majd megölni a szultánt, és így meghátrálásra kényszeríteni az uralkodó nélkül maradt oszmán csapatokat, de ez sajnos nem sikerült. Nem rajtuk múlott, hogy a szerencsétlen sorsú fiatal király nem tudott elmenekülni.

Hősi halált halt a király, két érsek és öt püspök, zászlós urak sokasága, a cseh főurak. Velük együtt szállt a sírba 15.000 bátor közép-európai katona, akik hitték, hogy megállíthatják, megvédhetik az országot és a keresztény világot.

Reméljük, hogy 2026-ig hőseink csontjai végre méltó helyre kerülnek. Hogy megcsonkított, összekaszabolt maradványaik a brutális tömegsírból egy olyan kegyeleti helyre kerülnek majd, amely a következő generációknak, a következő évszázadoknak is egyértelműen mutatja: itt igazi hősök nyugszanak, akik egy szent célért áldozták életüket. Az elesettek többsége ugyanis továbbra is jeltelen tömegsírokban nyugszik, és sajnos máig nem történt meg a nemzet kegyeletének kifejezése, a keresztény liturgiával történő végső tiszteletadás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Három év múlva emlékezhetünk hát a mohácsi csata 500. évfordulójára.

Amint ez Önök számára is bizonyosan ismert, Magyarország Kormánya 2023. április 27-én kelt, 1159/2023.számú határozatával hosszas és alapos előkészítést követően hivatalosan is elindította a mohácsi csata 500 éves évfordulójáról történő méltó megemlékezéshez és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések előkészítéséhez szükséges intézkedéseket.

Az 500. évfordulóra történő, számos partnerszervezettel közösen szervezett és Hargitai János mohácsi országgyűlési képviselő, miniszteri biztos által koordinált, tudatos felkészülés ezt a hármas üzenetet kívánja a nemzet tudatába és emlékezetébe vésni:
hősiesség, kegyelet és közép-európai összefogás.
Fontos felidéznünk – a teljesség igénye nélkül -, kik is azok a szervezetek, akik aktív közreműködői lesznek ennek a hároméves, nagyszabású projektnek:
•    az Építési és Közlekedési Minisztérium,
•    az Agrárminisztérium és a Duna-Dráva Nemzeti Park
•    a Miniszterelnökség és a Nemzeti Örökség Intézete
•    a Honvédelmi Minisztérium és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
•    Mohács Város Önkormányzata
•    Villány Város Önkormányzata, Nagynyárád és Nagyharsány Községek Önkormányzatai
•    a Dr Fodor Pál által vezetett történész kutatócsoport
•    a Szegedi Tudományegyetem
•    a pécsi Janus Pannonius Múzeum

Ezúton is szeretném szívből megköszönni Hargitai János országgyűlési képviselő, miniszteri biztos úr bizalmát, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park csapatának és Závoczky Szabolcs igazgató úrnak azt a szakmai segítséget és együttműködést, amely által aktív részesei lehetünk a Nemzeti Örökség Intézetével ennek az építkezésnek.

És lássuk is röviden, mire is készülhetünk, itt, a nemzeti emlékhelyen:

A korábbi évtizedekben megtalált öt tömegsírból az elmúlt években egyet már teljesen feltártak a régészek, és várhatóan még egy kisebb tömegsír feltárása is megtörténik az előttünk álló évek során. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy a nemzeti emlékhely az egykori török tábor területén található, és a csata utáni napokban kivégzett foglyok, a katonák és a sokszor velük együtt utazó családtagjaik holttesteit rejthetik a sírok. A régész és az antropológus szakértők által összeállított csontvázak közül várhatóan közel százat tudnak majd a következő években beazonosítani életkor, származás és egészségi állapot szerint, és az európai archeogenetikai adattárak egyre bővülő információinak felhasználásával további fontos információkra derülhet fény a keresztény sereg összetétele és állapota tekintetében.

2026-ban a megfelelő kegyelettel fogjuk újratemetni a tömegsírban nyugvókat. Egy újonnan felépítendő kápolna altemplomában kialakított egyedi sírrekeszekben és egy közös osszáriumban helyezzük majd örök nyugalomra a feltárt tömegsírokban talált emberi maradványokat. Szeretnénk a többi, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén található tömegsírt is ellátni keresztény kegyeleti jelölésekkel, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: olyan szent helyen járnak, amely a nemzet történelme szempontjából a hősiesség és az önfeláldozás színtere és szimbóluma. Mindezt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy ne csak a magyar látogatók számára legyen értelmezhető, hanem azon keresztény európai népek számára is, akiknek ősei és korábbi államalakulatai 1526-ban katonákat küldtek az oszmánok ellen.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely így egyben az egész magyar nemzetet érintő, nagyszabású újratemetés helyszíne is lesz.

A nemzeti emlékhelyen történő építkezések, a csatához kapcsolódó leletanyag korszerű bemutatásához szükséges, földalatti kiállítóterek létrehozása a Duna-Dráva Nemzeti Park feladata, és nagy örömmel támogatjuk kiváló szakembereik munkáját azzal, hogy a mohácsi csata európai emlékezetben betöltött szerepéhez, a csatában részt vevő országokhoz kapcsolódó kutatásokat vállaltunk, így nemzetközi rendezvényeket és konferenciákat is szervezünk majd az előttünk álló években.

Kiemelt célunk, hogy a köznevelés számára a hároméves felkészülés során partnereinkkel olyan modern tananyagot dolgozzunk ki, amely - illeszkedve a tavaly elindított Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programunkhoz – alapos iskolai előkészítést követően élményszerűen teremt lehetőséget az iskolások számára az adott történelmi kor és az eseményekhez kapcsolódó helyszínek, történelmi személyiségek érzelmi lenyomatot kiváltó, nemzeti identitást erősítő feldolgozásához.

Fontos hangsúlyozni, hogy magának az 1526-os csatának sincs még központi emlékműve, a nagyszabású alkotás a feltételezett csatatér helyszínének közelében épül majd meg. Sőt, Mohács városában, illetve az egész térségben is jelentős fejlesztések szolgálják majd a méltó emlékezést lehetővé tévő turisztikai infrastruktúra kialakítását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az alapos felkészülésnek egyben kiemelt célja, hogy a korábbi sztereotípiák felülírása érdekében tudatosan értelmezzük újra a mohácsi csatatér jelentőségét. Az elmúlt évszázadokban a helyszín a nemzet teljes elveszejtésével azonosult, holott a mohácsi sík nemcsak a végzetes csatavesztés helyszíne: 1687-ben a nagyharsányi mezőn – az 1526-os ütközet közvetlen közelében – az egyesült európai keresztény hadak döntő csapást mértek az oszmánokra. Azaz a több, mint 160 éves török hódoltság Mohácsnál indult és Mohács közelében is ért véget. A közelgő 500 éves évforduló kapcsán be kell mutatnunk azokat a jelentős tetteket, nemzeti összefogást kiváltó történelmi cselekedeteket is, amelyek a hódoltság ideje alatt a megfogyatkozott magyar nemzet életerejének megőrzését, a Kárpát-medencei magyarság megmaradását és újjáéledését szolgálták – nélkülük ma már nem lenne lehetőségünk emlékezni önfeláldozásból és hősiességből, hazaszeretetből példát adó elődeinkre.

Köszönöm, hogy meghallgattak!