Rövid leírás
A Honvédelmi Minisztérium Hadilevéltárának levéltárnoka (1916–1918), a Hadtörténelmi Levéltár keretében megszervezte a Hadtörténeti Múzeumot (1918. nov. 16.), melynek tanácsnoka (1923–1928), főtanácsnoka (1928. szept. 1.–1940. ápr. 30.), egyúttal igazgatóhelyettes (1928–1937), igazgató (1937–1940). Őrnagy (1919–1933), ún. helyi alkalmazású ezredes (1933. okt. 1-jétől). A Hadtörténelmi Múzeum szakértőjeként részt vett az ún. osztrák–magyar likvidációs tárgyalásokon.
Tudományos pályafutását Wosinszky Mór mellett, mint autodidakta régész kezdte (később tőle származott a hadirégészet kifejezés megalkotása). Budapestre helyezése után részt vett római hadi utak és a táti csatatér török temetőjének feltárásában. Vezető szerepet játszott a kezdeményezésére létrejött Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeinek és szervezeti felépítésének kialakításában, bel- és külföldi kapcsolatainak megszervezésében. A megalakult új múzeumot kezdetben a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületében (1918–1921), majd az Üllői úti Mária Terézia Laktanya egy elkülönített részében helyezte el (1921–1929). A múzeum végleges helyét a budai Várban, az egykori Nádor laktanya északi és nyugati szárnyában nyerte el (1929. júl.). Kezdeményezte az I. világháborús relikviák összegyűjtését, a 1848–1849-es honvédsírok emléktáblával történő megjelölését, ill. az ő kezdeményezésére kerültek vissza a a 1848-as lobogók Magyarországra a Szovejtunióból (1941). 1926-ban Budapesttől Mohácsig emléktáblákat helyeztetett el a magyar hadsereg 1526. évi vonulásának útvonalán. Budapest ostromának idején (1944–1945) házuk légoltalmi parancsnoka volt, naplója fontos kordokumentum.
(A kép forrása: Wikipédia)