Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényföldrajzi Tanszék egy. adjunktusa és magántanára (1928–1945), egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytárának igazgatója (1942–1945). A II. világháború után, a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszéke ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1945–1952), miután eltávolították az egyetemről, az MNM munkatársa (1952–1967). Tanárával, Tuzson Jánossal már egyetemistaként a Dél-Kárpátokban gyűjtőúton vett rész (1914), majd számos gyűjtőutat tett a Kárpát-medencében és növényföldrajzi kutatásokat végzett az Alpokban, az Appenninekben és a Földközi-tenger mellékén (1920–1930), később eljutott Észak-Afrikába, elsősorban Algériába és Tunéziába (1930–1938).
Az erdők fejlődéstörténetével, az éghajlatváltozás növényzetre gyakorolt hatásával, valamint a Kárpát-medence harmadidőszaki flórájával foglalkozott. Neki köszönhető számos magyarországi ősnövénylelőhely feltárása és feldolgozása. Ősnövénytan (1954) c. könyve az első ilyen tárgyú hazai egyetemi tankönyv. Számos új növényfajt írt le, a róla elnevezett fajok száma több tucat.
A kép forrása: mttmuzeum.blog.hu