Rövid leírás
Az I. világháború alatt vöröskeresztes ápolónőként a fronton szolgált, ill. Bulgáriában, a tífuszjárvány elleni védekezés módszereit tanulmányozta (1914–1918), az összeomlás után Londonban, az angliai egészségügyi képzést vizsgálta (1918–1920). A budapesti vöröskeresztes iskolák átszervezője (1920-as évek), az Önkéntes Vöröskeresztes Szolgálat országos szervezője (1934-től), a Betegek Apostoli Mozgalmának magyarországi megalapítója (1938), amelynek keretében az egészséges tagok vállalták a betegek otthoni látogatását és gondozását. Évente zarándoklatokat szervezett Máriaremetére.
A nyilas uralom idején testvéréhez, a győri püspökségre internálták (1944 ősze). A II. világháború után Budapesten élt (1945–1949), nyugdíjazása után Herencsénybe (Nógrád vármegye) költözött (1949), majd ismét a fővárosban telepedett le.
(A kép forrása: ujmagyarevezred.nl)