Nemzeti Sírhelyek


Herczeg Ferenc (Herzog Ferenc)

Rövid leírás

Herczeg Ferenc (Herzog Ferenc)

 

A Budapesti Hírlap verseci és temesvári munkatársa (1891–1894), az Új Idők alapító szerkesztője (1894–1944), Az Ujság c. napilap főmunkatársa (1903–1911), a Magyar Figyelő szerkesztője (1911–1918). Az I. világháború alatt a Hadsegélyező Hivatal vezetője (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején rövid időre letartóztatták (1919). Az MTA másodelnöke (1919. okt. 23.–1922. máj. 11. és 1929. máj. 10.–1931. máj. 15.). Petőfi Társaság elnöke (1904–1920).Szabadelvű Párti, ill. Nemzeti Munkapárti programmal országgyűlési képviselő (Verseci választókerület, 1896–1901; Pécskai választókerület, 1910–1918). A Felsőház tagja (1927–1942). A Revíziós Liga elnöke (1929-től).

Korának egyik legnépszerűbb elbeszélője, sikeres politikai újságírója. A középosztály olvasóközönsége számára, annak ízlése és eszméi szellemében alkotott. Írásait könnyed társasági modor, finom irónia, frappáns történetek, kiszámított, fegyelmezett szerkezet, sziporkázó előadásmód és dialógusok jellemzik. Első novellái a Pesti Hírlapban, majd A Hét hasábjain jelentek meg, a regényírói sikert a szerelmi kalandokat, vidám társasági életet ábrázoló könnyed regénytrilógiája hozta meg, amelyben a főszerepet az intrika, a szálak mesteri módon való összekuszálása, majd elrendezése vitte (A Gyurkovics-lányok, 1893; A Gyurkovics-fiúk, 1895; Gyurka és Sándor, 1899). Életművének jellegzetes darabjai neoromantikus történelmi regényei és drámái, a kuruc korszakba kalauzoló Ocskay brigadéros (1901), a Szent István halála utáni pogánylázadásokat megjelenítő Pogányok (1902), s a török által ostromlott Bécs belső állapotait ábrázoló Bizánc (1904). Hét sváb (1916) c. regénye az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc alatt játszódik, s a megbékélést hirdeti magyarok és velük együtt élő nemzetiségek kapcsolatában. A két világháború közötti időszak ünnepelt írófejedelme, munkásságának negyvenedik évfordulóján a Nemzeti Színház darabjait sorozatos előadásban mutatta be, műveit díszkiadásban is megjelentették, s életművét irodalmi Nobel-díjra is felterjesztették (1925).

(A kép forrása: Wikipédia)