Rövid leírás
Az ún. kincstári szénhidrogén-kutatások fúrómunkása, mb. telepvezető mérnöke (1930–1931), a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) kutatómérnöke, a Fúrólaboratórium mb. vezetője (1931–1936), a Vízföldtani Osztály tud. vezetője (1936–1966), tud. főmunkatársa (1966–1973). A Magyar–Olasz Ásványolaj Rt. ügyvezető, majd műszaki igazgatója (1942–1944), az Újjáépítési Minisztérium Energia Főosztály (1945–1948), az Iparügyi Minisztérium Bányászati Osztálya szakértője (1948–1951). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE), ill. a BME magántanára (1939–1947), a geológia c. rk. tanára (1947–1952), majd c. egy. tanára. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) alapító tagja, a Hidrológiai Társaság Vízföldtani és Vízellátási Szakosztályának elnöke (1954–1971), t. tagja (1971-től).
A mélyfúrások technikájának és kiértékelésének kiemelkedő magyarországi szakembere. Alapvetően új eredményeket ért el a nagy medencék vízföldtanának, ill. geotektonikájának vizsgálata terén. Elsők között vizsgálta a történeti magyarországi sótelepek geológiáját, bányászatát és nemzetgazdasági jelentőségét, behatóan foglalkozott az 1945 utáni energiabázis kérdéseivel. Talajtani térképeket szerkesztett, amelyekben részletesen ismertette a vízadó mélyfúrású kutakat. Vezető szerepet játszott a hajdúszoboszlói és a debreceni hévízkutak létesítésében, elsőként adott az országról vízföldtani bontást.
(A kép forrása: arcanum.hu)