Rövid leírás
Budapesten gimnáziumi h. tanár (1894), a selmecbányai evangélikus főgimnázium r. tanára (1895–1912). A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Ásvány-földtani Tanszéke adjunktusa (1903–1912), az ásvány-földtan r. tanára (1912–1918). A Sopronba menekített főiskolán az ásvány-földtan ny. r. (1918–1947) és a földtan–telepismerettan ny. rk. tanára (1923–1947); közben a főisk. rektora (1919–1920). A Magyarhoni Földtani Társulat t. tagja (1943-tól), elnöke (1945–1947).
A 20. századi magyar geológia egyik kiemelkedő személyiségeként legfontosabb eredményeit a szénkutatásban ért el. Részt vett a Balaton környékének vizsgálatában, az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogén-kutatás földtani felvételezéseiben. Javaslatára indult meg a zirci-jásdi medence barnakőszénkészletének kutatása, jelentős szerepet vállalt az esztergom-vidéki barnakőszénvagyon kutatásában. Nevéhez fűződik a nagyegyházi barnakőszén-medence és a mátraaljai lignit-előfordulás felfedezése. Paleontológiával is foglalkozott, több új fajt először írt le (pl.: Congeria soproniensis, Limnocardonium soproniense stb.). A bányákat fenyegető veszélyek ellen kezdeményezte a bányák és barlangok geofizikai mérésének bevezetését.