Rövid leírás
Az Országos Rabbiképző Intézet gimnáziumának r. tanára (1926–1944), a budapesti középiskolai tanárképző intézet r. tanára (1946–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK I. sz. Irodalomtörténeti Tanszéke, ill. Magyar Irodalomtörténeti Intézete ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1968) és a tanszék vezetője (1949–1968). Az MTA I. Osztálya titkára (1949–1953). Az Irodalomtörténet (1949–1950) és az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei c. folyóiratok szerkesztője (1949–1953).
Régi magyar irodalommal, elsősorban a reneszánsz és a felvilágosodás magyar irodalmával, Katona József munkásságával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el Pesti Gábor, Heltai Gáspár és Balassi Bálint életművének az összehasonlító irodalomtudomány módszereivel történő vizsgálata terén, kimutatta e szerzők műveinek olasz, horvát, lengyel és szerb kapcsolatait. A korai szovjet irodalom, ill. annak magyarországi recepcióját és Makszim Gorkij munkásságát is vizsgálta. Műfordítóként elsősorban klasszikus latin költőket tolmácsolt, különösen jelentősek Horatius-fordításai (1935).