Rövid leírás
Alma-Atában (Független Államok Közössége, Kazahsztán) született. 1928-ban családja áttelepedett Magyarországra. Apja itthon aktívan politizált, 1945 után az FKGP képviselője volt, majd főispán lett. Tomasovszky András a gimnázium elvégzése után egy ideig a családi birtokon dolgozott, majd különböző vállalatoknál volt villanyszerelő. Belépett az FKGP-be. Kétszer állt bíróság előtt: először engedély nélküli fakivágásért, majd amerikai szövőlepke irtásának elmulasztásáért vonták felelősségre. Felesége 1956 nyarán meghalt, ezután egyedül nevelte három gyermekét. 1956. október 26-án ő is részt vett a nyíregyházi tüntetésen. A levert vörös csillag helyére kitűzte a nemzeti lobogót, majd egy másik zászlóval a Kossuth Gimnáziumba induló tömeg élére állt. Jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, a szobor talapzatáról ő olvasta föl a borsodi munkások követelését, melyet aztán tízezer példányban kinyomtattak. Az ennek alapján Szilágyi László által megfogalmazott táviratot ő adta föl Nagy Imrének, miután a hangosbemondón keresztül felolvasta az egybegyűlteknek. Délután jelen volt a munkástanács megválasztásánál. Innen többekkel a városi börtönhöz ment, ahonnan kiszabadították a foglyokat. Ezt követően eredménytelenül próbáltak fegyvert szerezni a Damjanich laktanyából. Október 29-én Szilágyi László őt bízta meg a hírszerzőcsoport vezetésével. A határ menti községekkel állandó telefon-összeköttetést tartott, így tájékoztatta a szovjet csapatmozgásokról a nyíregyházi, valamint a debreceni, miskolci és budapesti forradalmi szerveket. A munkához fedőneveket használtak. 1957-ben fegyverrejtegetés vádjával három hónap börtönbüntetésre ítélte a nyíregyházi járásbíróság. Két testvére, a szovjet hadsereg tisztjei, hiába jártak közben az érdekében. 1957. április 23-án tartóztatták le. Első fokon 1957. december 13-án szervezkedés kezdeményezése vádjával halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. április 28-án ítéletét jogerőre emelte. Május 6-án kivégezték