A középkori romkert a magyart nemzet történelmi bölcsője, a magyar közjogi és egyházi hagyomány egyik legfontosabb helyszíne.
Székesfehérvár a középkori Magyar Királyság egyik legfontosabb központja volt: itt őrizték a koronázási jelvényeket, tartották a királykoronázásokat és temették el az uralkodókat. A várost Géza fejedelem alapította, majd Szent István tette királyi székhellyé, és itt építtette fel a Szűz Mária-bazilikát, amely évszázadokon át a magyar államiság szimbolikus központja maradt. A bazilikában 38 királykoronázás és 15 király temetése történt.
A templomot az évszázadok során többször átépítették és bővítették, többek között Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás idején. A török hódoltság alatt a sírokat kifosztották, az épület súlyosan megsérült, majd 1601-ben egy robbanás következtében romba dőlt. Köveit később széthordták, így mára csak romjai maradtak fenn.
A 19–20. században több régészeti feltárás zajlott a területen, amelyek során királysírokat és a bazilika alapfalait is feltárták. A kutatásoknak köszönhetően ma már rekonstruálható az egykori hatalmas templom képe, amely a középkori Európa egyik legjelentősebb bazilikája volt.