Alkotók:
Kálóczi Eszter
Tűzzománcművész, festő, diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán szerezte. “A projekt iránt azért kezdtem el érdeklődni, mert mindig is titkos vágyam volt valamilyen építészeti térbe freskót vagy domborművet tervezni. Nagy élmény volt építészekkel együtt dolgozni! A nemzeti emlékműveknél szerintem fontos szempont, hogy emlékezni tudjunk az összetartozásra, és arra, hogy közös felelősségünk és lehetőségeink vannak a jövő alakítására. A határon túli magyarság traumája pedig egy olyan téma, amivel kapcsolatban szerintem érdemes új, empatikus, gyógyító megszólítási módokat, ábrázolásokat keresni, mert nagy sérülése ez a mi társadalmunknak.”
Bús Bianka
“Az építészet egy olyan kulturális kommunikációs felület, ami mindenki érzékelésében jelen van és elérhető. Emiatt úgy érzem, hogy valamennyiünk számára átélhető és hasznos kell hogy legyen. Ezt reflektálja pályázati tervünk is, mely egy olyan emlékhely, amihez egytől egyig kapcsolódhatunk.
"Az építészet túl bonyolulttá tette az építészetet. Le kell egyszerűsítenünk, és egy olyan nyelvet kell használjunk melyet mindenki meg tud érteni." - Toyo Ito
Azt gondolom, hogy egy emlékhely vagy emlékmű esetében megengedett erősen narratív elemek használata, hiszen a funkció maga történetet mesél el. Tervünk - melyben csak 10%-ban működtem közre - szó szerint arcot ad a határainkon túl elhunyt magyaroknak. Az emlékező választhat az alakok közül aszerint, kire emlékezik. Ez a fajta banalitás és közvetlenség megpuhítja a betont és olyan helyet teremt, melyhez egyszerű kapcsolódni.”
Pongrácz Anna
Építészmérnök, vezető tervező, egyéni vállalkozó.
1986-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1986-os diplomavédése óta építész tervezőként dolgozott, tevékenykedett Győrben és Svédországban.
Néhány terve:
Esztergom Schweidel szálló
Révész hotel bővítése - Győr
Alcufer Stadion - Győr
Gyirmót Sportszálló - Győr
Sajtgyár bővítése - Mosonmagyaróvár
Idősek bérháza - Győr
Hajléktalanszálló - Győr
Szőgyei új rk. templom
Boldog Gizella Idősotthon - Biatorbágy
Ipari, köz- és lakóépületek
Részletes bírálat:
A pályamű leginkább az emlékezetközösség tagjait, az egyes emlékezőket szólítja meg. Mivel a határon túl nyugvó magyarok csoportja szinte definiálhatatlanul tág közösség - hiszen nemre, korra, felekezetre, társadalmi státuszra, sorsra, stb. tekintettel nagyon sokféle embert egyesít -, ezért releváns az a gondolat, amely az emlékmű kapcsán az emlékezőkre és személyes történeteikre is fókuszál. A kulturális emlékezet hivatalos rítusai mellett - és ezt a Pályázó helyesen látja - nagyon fontos a személyessé tett emlékezés lehetősége, hiszen ez adhat újra nevet a virtuális közösség egyes tagjainak.
A Pályázó mindehhez a kör rendkívül tág szimbolikus jelentéstartományára építő, falból készült hengeres emlékművet javasol, amelynek belső terét használja fel az emlékezésre. Közelebbről megfigyelve, a minden irányban egyneműnek tűnő konstrukció felső síkja ferde: talán a vízelvezetés(?) miatt, hiszen a tudatosan formált V-alakú fallezárás a legalacsonyabb ponton egy vízköpőbe torkollik. Mivel egy ilyen kevés eszközzel operáló emlékműnél minden apró részlet számít, így nem világos, hogy ez pusztán egy technikai kérdés, vagy jelentéssel bíró dolog, mindenesetre a kör formából ab ovo adódó iránysemlegesség helyett mégis csak lesz irányultsága-aszimmetriája a kompozíciónak. A Pályázó a belső emlékező térből négy nyíláson keresztül kifutó úttal „horgonyozza le” az emlékművet a tervezési területen, ami egy helyre reflektáló pozitív gesztus. Ezek a sétányokra kikötő utak tulajdonképpen az emlékmű „meghosszabbításai”, első apró és érzékeny „jelei” a megközelítés során (éppen ezért akár elgondolható lett volna a kiskockakő helyett valami kevésbé hétköznapi útburkolati anyag is). Az „antropomorf ajtónyílások” ikonográfiája a belső fríz jelenetének ismeretében érthető meg jobban - sajnos mindkettő a terv legvitathatóbb része-, de a látványtervek egy jó atmoszférájú, a Pályázó által célul tűzött személyes emlékezésre alkalmas emlékművet mutatnak be.