Alkotók:
Sámson Kinga
Pécsen születtem, Budapesten tanultam és dolgozom építész tervezőként, illetve a Középülettervezési Tanszéken oktatok. Építőművészeti Doktori Iskolában folytatott egyéni kutatásomban, munkámban és az alkotásokban is fontos szerepet kap a közelmúlthoz vagy régmúlthoz való viszonyulás, az adott helyekhez kapcsolódó történések feltárása. Személyes érdeklődésem a helyek kulturális rétegzettsége felé irányul. Ezek egyéni és közösségi megélése kihat a terek jelenben való használatára.
A határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye tervpályázat kiírása kapcsán az alkotótársaimmal való beszélgetésben is a terek személyes megélése foglalkoztatott leginkább. Ebben az esetben fordított gondolatmenettel: segíthet-e egy térstruktúra bennünket abban, hogy a megéléseinket feldolgozzuk, azokat új perspektívába helyezzük?
Csépe Álmos 
Budapesten születtem és tanultam, jelenleg a BME Építészmérnöki Karának negyedéves hallgatója vagyok. Alapvetően racionalista szemlélettel rendelkezem, így a tervezési folyamatok során is szeretek a megvalósíthatóság és egyszerűség mentén haladni. Mindemellett azonban fontosnak tartom, hogy az alkotás, amellyel foglalkozom maradandó és bizonyos szempontból meghatározó tudjon lenni, rendelkezzen egy értékes háttérrel.
Az alkotás során mindannyiunk számára az elsődleges dolog a gyászfeldolgozás folyamata és annak megélése, a tervezett pályamű is is erre fókuszál. Olyan emlékművet szerettünk volna alkotni, amelynek részévé tud válni az ember, a különböző minőségű terek képesek olyan érzeteket kiváltani, amelyek hatással vannak az emberre és segítségül szolgálnak a határainkon túl nyugvó magyarok helyzetének megértésére és feldolgozására.
Zakor Fruzsina
Záhonyból származom, tanulmányaimat Szabolcs Szatmár Bereg megyében végeztem az érettségivel bezárólag. Ezután a BME Építészmérnöki Karán folytattam tovább és már ötödik éve tanulok itt. Az elmúlt évek tervezési folyamatai során mindig nagy szerepet tulajdonítottam az emberi kapcsolatok és érzések vizsgálatának, az egyes helyekhez való kötődés és az ahhoz való viszonyulás mindig meghatározó volt számomra.
Nem volt ez másképp a pályázat során sem, hiszen különösen értékesnek tartottuk azt a háttértörténetet, amit a pályázat kínált. Az alkotás vezérfonalául az emberi emlékezet és a személyes kötelékek szolgáltak. Csapatunk a terek segítségével igyekezett lehetőséget adni az egyéni és közösségi élmények megélésére, különböző érzetek és hatásokat előidézve.
Részletes bírálat:
A pályamű a Platon Karataev Csak befelé című dalából inspirálódott, formájában pedig egy ház töredékeként, illetve egyszerű labirintusként működik. Az eredeti szándék szerint a falak a határokat jelképezik, a közöttük mozgó látogató pedig az elszakítottság érzésével szembesül. A leírt narratíva azonban nem minden tekintetben feleltethető meg a megvalósítandó térnek. Egyrészt a létrejövő labirintusszerű tér kevéssé komplex, kifejezőereje így erősen korlátos. Másrészt az egyéni és közösségi emlékezet tereként ez a konstrukció a Bíráló Bizottság véleménye szerint nagy valószínűséggel nem igazán funkcionálna. Harmadrészt a kompozíció inkább madártávlatból tekintve rajzolódna ki jól, a labirintus belsejében lévő látogató inkább csak a falakat érzékelhetné. Mindemellett a Platon Karataev dal, mint kiindulópont nem feltétlenül illeszkedik a Fiumei úti temető hagyományaihoz.