Alkotók:
Demeter Ágota
A pályázaton való részvételben két személyes családi történet motivált. Mindkét történet a háborúból haza nem térő családtagokról szól.
Dédnagyapámat Erdélyből sorozták be. 1944 októberében Budapesten a 9.kerületi teherpályaudvaron egy vagonban légi támadás áldozata lett. Számárá nem adatott meg, hogy saját sírhelye legyen. Távol a szülőfalujától halt meg.
Nagymamám testvérének 19 évesen 1944-ben nyoma veszett a háborúban. Többféle hír, történet volt a halálával kapcsolatban, de hivatalos adat, értesítés nem érkezett. Volt aki azt mondta, hogy orosz fogságba került és volt aki azt, hogy Gyimesben halt meg. Mivel nem volt bizonyosság, dédnagymamám élete végéig remélte, hogy hazatér a fia. Amikor váratlan vendég érkezett és nyílott az ajtó, dédnagymamám mindig odafordult és azt mondta: ”Azt hittem Jóskám jön”. A nyíló ajtó ez a nagyon erős kép, már akkor nagyon megérintett, amikor először hallottam a történetet. A reménynek, a soha meg nem szűnő hiánynak, veszteségnek, az otthon maradottak traumájának a metaforikus képe.
Csíkszeredán születtem. Tanulmányaimat a Budai- és a Corvin Rajziskolában kezdtem, majd Finnországban Lahti Polytechnic Design Intézetben folytattam. Építész tervező művész oklevelemet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szereztem, ezután elvégeztem az ÉME Mesteriskoláját. Jelenleg egyéni vállalkozóként tevékenykedem, korábban egy építészműteremben, majd egy építészirodában dolgoztam,aminek alapító tagja is vagyok.
Rengeteg belsőépítészeti munkám valósult meg, publikáltam építészeti szakfórumokon illetve több tervpályázaton is részt vettem. 2020-ban a 16. Média Építészeti Díját nyertem el belsőépítészet kategóriában (AKG Általános Iskola építészet, belsőépítészet, átalakítás, FLÓ Architects) 2007-ben pedig Diploma díjjal ismertek el, Stempel Jan (Cz) diploma bizottság elnökének javaslatára. Munkáim két filmben is megjelentek (2013- The 100-Year-Old Man Who Climbed Out the Window and Disappeared, rajz; 2014 - The Martian/ Ridley Scott, makett)
Részletes bírálat:
Az emlékhely a tervek szerint három jól elkülöníthető elemből áll, ezek közül az út alig jelölten jelenik meg. Ezzel szemben a két másik elem – a nyíló ajtó és az emlékezés tere – hangsúlyos. A nyíló ajtó, mint két világ elválasztója egyrészt rendkívül találó főelem, ugyanakkor szimbolikája – az ajtó az üres térből az üres térbe nyílik – nem következetes, mint ahogy az áthaladás, a belépés és a kilépés értelmezése sem világos. Az „elmúlás helye”, egy vályogtéglákból kirakott tér, amelyeket az egykori Nagy-Magyarország különböző területeiről szállítanának a temetői helyszínre. Az elképzelés szerint egy performatív folyamat végeredményeként „egy év leforgása alatt a vályogtégla eggyé válik a kijelölt területtel”. Problematikusnak találta a Bíráló Bizottság az időbeli folyamat érzékelhetőségét, illetve felhívta a figyelmet a terület karbantarthatóságának hosszú távú nehézségeire, ugyanakkor nagyra értékelte, hogy a koncepció személyes családi történetből indul ki, s ezzel erős kötést alakított ki az egyéni és a kollektív emlékezet között.