Alkotók:
KRONAVETTER ZSÓFIA DLA
2015 -től építésziroda alapító, ügyvezető / 2019 Doctor of Liberal Arts (DLA) fokozat, BME Építőművészeti Doktori Iskola / 2017 NKA Iparművészet Kollégiuma Alkotói Támogatás / 2015-2016 Sapientia Hittudományi Főiskola, Teológiai Részismereti Képzés / 2010 Junior Príma Díj, Progressio Diplomadíj / 2003-2010 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar / 2008 Fernando Pessoa Egyetem, Portugália, Erasmus ösztöndíjasként / 2003 Városmajori Gimnázium, Budapest
KÖNYVES-TÓTH PIROSKA
2022-ben szereztem diplomát a BME Építészmérnöki karon. Szakmai tapasztalatra tervező irodáknál tettem szert, jelenleg egy építész irodánál dolgozom. Mindannak ellenére, hogy személyes érintettség nem fűz a pályázathoz, mégis, mint bárki másnak, számomra is megkerülhetetlen a halál, a gyász, a hovatartozás, a gyökerek, a kiszakítottság, a távolság, az otthonosság és otthontalanság, elvágyódás, honvágy kérdése. A pályázatkészítés egyetemi éveket idézte meg.
FÜLÖP CSENGE 
2017-ben diplomáztam a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építészmérnöki és Várostervezési Karán. Az egyetemi évek alatt négy hallgató társammal megalapítottuk egy pavilonokat és ideiglenes beavatkozásokat gyártó céget, aminek rendszeres tervezője vagyok. Később egy kolozsvári, majd budapesti építészcsoportok munkatársaként dolgoztam, jelenleg is ezzel foglalkozom. Emellett 2019 óta vagyok a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatója, azóta az építészeti tervezés mellett az oktatás és a kutatás is fontos részét képezi a mindennapjaimnak.
SZOBOTA SZONJA
Másodéves hallgató vagyok a BME Építészmérnöki karán. Az Emlékezet Helyei óra keretei között hallottunk a kiírásról. Lehetőséget kaptunk, hogy részt vegyünk a pályázatban egy építésziroda munkatársaival együttműködve. Ez hatalmas lehetőség volt számomra, mind szakmailag mind pedig tapasztalat szempontjából. Érdekes élmény volt egy ilyen fontos témában elmerülni és különböző oldalakról megfogalmazni a jelentőséget.
SAL NOÉMI ANNA
Másodéves hallgató vagyok a BME építészmérnöki karán. Az Emlékezet Helyei tárgy kapcsán jött szembe velem a pályázat, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hiszen az építészet határterületei, mint az installációk, vagy épp emlékművek mindig is vonzottak. Hatalmas élmény, és tapasztalat szerzési lehetőség volt számomra a Studio Konstellával közös munka. Érdekes és fontos témának tartom a közös emlékezést, és annak megnyilvánulási formáit, ezért a közös gondolkodás minden percét élveztem.
Részletes bírálat:
A pályamű a teljes pályázati mezőny egyik legszebb makettjével egy erős gondolatiságú koncepciót javasol, amelynek kulcsfogalma talán az emlékezés dramaturgiája lehetne. A parcella szélén elhelyezett pad, az emlékhelyhez vezető út, maga az emlékhely centrális, vadszőlővel befuttatott pavilonja, a rét és a kegyeleti asztal bevonódásra hívnak és nyitott kompozíciójukkal az egyéni és közösségi emlékezést egyaránt lehetővé teszik. A vadszőlő mélyre nyúló gyökereinek és mindent elborító, évszakonként más és más képet mutató felszín feletti karakterének atmoszférateremtő hatása jól elgondolható. A terv műleírása is kivételesen szépen és pontosan fogalmazó. A Bíráló Bizottság értékelte a terv nagyvonalúságát és erős gondolatisága mellett belső koherenciáját, ugyanakkor kérdésesnek látta magának az emlékhely-pavilonnak, valamint a kompozíció egyes elemei egymáshoz való viszonyának építészeti-téri jelentését, a centrális tér közösségi, emlékező téri szándéka és a kihelyezett pad, valamint az útvégi asztal személyes tere közötti ellentmondást.