Alkotók:
Kemes Balázs DLA építészmérnök
2007-ben diplomáztam a BME Építészmérnöki Karán és még ugyanebben az évben nyertem felvételt a BME Építőművészeti Doktori Iskolába. 2016-ban védtem meg Nyitottság és integráció az alkotói munkában című doktori értekezésemet. 2007 óta BME Középülettervezési Tanszék munkatársa vagyok, ahol az oktatási tevékenységem egyik, mára legjelentősebb része a nyári építőtáborok szervezése és lebonyolítása lett. Ezen táborok alatt egyszerű alacsony költségvetésű építmények tervezése és önerős megvalósítása zajlik. Az így létrejött alkotások legfontosabb eredménye a helybéli közösség önálló, saját életét berendező alkotói energiáinak beindítása. Tevékenységemet 2012-ben Prima Junior Díjjal, 2018-ban Miniszteri Elismerő Oklevéllel díjazták.
Azóta is ezen az úton járok és további munkámat is ennek szellemében képzelem el.
A közösségi létezés alapja a közös emlékek megőrzése, ápolása és továbbadása. A „Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye” pályázat ennek egy szép megjelenési formája.
Nagy Tibor építészmérnök
A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem építészmérnöki diplomát 1985-ben. Kezdetben kivitelező és tervező vállalatoknál építésztervezőként dolgoztam, majd a közigazgatásban építési ügyintézőként. 2002-ben kerültem kapcsolatba a műemlékvédelemmel, azóta műemlék felügyelőként dolgozom Nyíregyházán. Úgy érzem hivatásommá lett a megye műemlékeinek értékvédelme, megőrzése.
agy öröm számomra egy-egy templom, új múzeum, vagy jól sikerült funkciójú épület átadása, bemutatása. A műemlékvédelem materiális értékvédelme mellett fontos, a hozzájuk kapcsolódó életvitel, hagyomány, kultúra, történetiség, ezek megismerése és továbbadása. Így a fiatal egyetemi hallgatók megkeresésére, örömmel kapcsolódtam be a „Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelye” tervpályázat csapatába, támogatva a fiatal kollégák szakmai törekvéseit, és felkarolva a múlt eseményeiről alkotott véleményüket, az értékmegőrzés elvont, építészeti módszerekkel történő bemutatását, továbbadását és jelképpé formálását az utókor számára.
Kokavecz Kata és Szabó Dorottya
Kokavecz Kata és Szabó Dorottya vagyunk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem építészmérnöki karának ötödéves hallgatói. A diplomához közeledve már több építészirodában szereztünk tapasztalatot. Ezek nagyban hozzájárultak az építészeti szemléletmódunk formálódásához, ugyanis ezáltal a valós szakma mélyébe is belátást nyerhettünk.
Részletes leírás:
A terv alapgondolata az emlékezés, amikor az előttünk élőkre gondolunk, és az emlékezés aktusával próbáljuk meg őket a jelenben tartani. Emlékezésünkkel nem engedjük elfelejteni őket, ezáltal megőrizzük a közösség tagjai számára. Koncepció központi eleme tehát az emlékezet módja, valamint az élő és holt határmezsgyéjének, és annak helye között húzódó határ elmosódottságának kifejezése. Legyen az akár az országhatáron belül, vagy a külhoni magyarok között, vagy egy kegyeleti hely és a rohanó város között.
Ennek érdekében egy összetett környezetrendezési koncepciót vázol fel a pályázó, melyben a temető terének szakralizálására alapvetően kertészeti elemeket használ. A növényzetre, mint építészeti eszközre támaszkodik, és növényekkel, és az azok által kialakult struktúrákkal fejezi ki a terv alapgondolatát. Egy kegyeleti erdőbe rendezi a növényeket, tisztásokat, és a növények struktúrákba való rendezésével különböző hangulatú szakrális tereket alakít ki. Érdekes felvetés a kút szimbolikája is, és a kútból mert víz, amellyel végigjárva az emlékezés útjait, megöntözhetünk egy-egy növényt. Hangulatában minden bizonnyal egyfajta élményt jelent a kegyeleti erdőben való séta, azonban erősen megkérdőjelezhető az ilyen fokú absztrakció és annak értelmezési lehetősége. Összességében a terv átgondolt, értékes gondolatokat megfogalmazó pályamű, ám szimbolikájában kissé nehezen értelmezhető mű.