Ungerhofer Dániel
Diplomáját 2018-ban szerezte a Széchenyi István Egyetemen építészként. Spanyolországban volt építész gyakornok, dolgozott építészként, belsőépítészként és tárgyalkotóként. Részt vett a posztgraduális képzésen a Mesteriskola XXVI. ciklusában, illetve többszörös külső konzuens volt a Széchenyi István Egyetem rendezvényein. Munkái hazai és külföldi tereken is megtalálhatóak. Számos ötlet és tervpályázaton vett részt, ahol előkelő helyezéseket ért el. Diplomamunkája Magyar Építőművészek Szövetségének diplomadíját nyerte el.
Részletes bírálat:
A pályamű egy egyetemes koncepcióba foglalja össze, hogy milyen asszociációkat jelent számára a határainkon túl élt nemzettársaink emlékére kialakítandó emlékhely. A halál egy olyan egyetemes része az életünknek, ami nemzetiségtől, tájegységtől, vallástól, világnézettől függetlenül mindenkit utolér. Világra jövünk, leéljük életünket ki-ki a maga módja szerint, majd emberi porhüvelyünk visszaforog a természetbe. Minden ember és élőlény ugyanoda tart, a természetet nem érdeklik a civilizációnk által felállított önkényes határaink. Természetesen ez a megközelítés nem vitatható, erősen túlmutat a pályázatban elvárt és megragadni kívánt kulturális és szellemi értékrenden. A téralkotás egy frissen telepített előnevelt tölgyfa, az egyetemes „világfa” köré épített üveggolyókkal kitöltött rozsdamentes acél tubus, ahol a fa növekedésének hatására, a golyók szép lassan lemorzsolódnak, lepotyognak és szerte gurulnak az emlékhely burkolatán és meglelik a betonburkolatba mart üregükben a helyüket. A kompozíció erős, és magával ragadó, egyben kifejezi a fizikai testbe szorított élet, a szellemi világ magasabbrendűségét és erejét. A terv hátránya viszont, hogy az üzemeltetés, és a megvalósítás számos műszaki problémát felvet, illetve, kérdéses, hogy a zárt kockában előnevelt fa képes-e a kockán belül oldal irányba növekedni és az ideiglenesen rögzített golyókat kilökni.