Alkotó: Nagy Sándor
Részletes bírálat:
A látványos, ölelő gesztust bemutató építményt a Pályázó a fiókáit fészkében oltalmazó madár analógiájára vezeti vissza. Kérdés, hogy ez miként hozható összefüggésbe a határon túl nyugvó magyarok tematikájával, hiszen a határon túlra kerülés oka számtalanszor olyan történelmi kataklizmával kapcsolatos, amikor Magyarország sajnos nem tudott vagy nem akart védelmező gesztust gyakorolni honfitársainkkal kapcsolatban. Persze olvasható a dolog úgy is, hogy ha a távol nyugvókat nem is, de legalább az itthonmaradottakat, a hozzátartozókat kell és lehet gyászukban összefogni. Az alapforma mellett egyéb szimbólumok is megjelennek a belső térben, azonban az itt elhelyezett kopjafákkal és a Magyarországot formázó térplasztikával együtt sajnos már túl sok a gesztus, ikonográfiailag túltelítetté vált a kompozíció - a kevesebb biztosan több lett volna.
Másrészről az építmény éles, pengeszerű beton falpillérei, korcolt fémlemezfedésű vasbeton födéme, és a szerkezeti dimenziók nem igazán illeszkednek a fiókáit fészkében oltalmazó madár gyengédséget, meghittséget, puhaságot idéző képéhez (amihez a Pályázó tényleges képet is mellékelt illusztrációként). Kár érte, a Pályázó saját skiccein megjelenő érzékenységet és finomságot jó lett volna viszont látni a konkrét megoldásokban.