Alkotók:
Parócai Imre
Gyermekkoromat egy Alföldi kis faluban töltöttem, felmenőim kisiparral foglalkoztak. A műhelyben játszva vált ősélményemmé az alkotás, valami létrehozásának a szeretete. Gimnáziumba Mezőberénybe jártam, tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán folytattam. Mester diplomámat 2020-ban szereztem kitüntetéses oklevéllel.
Az elmúlással kapcsolatos élményekkel sajnos elég korán találkoztam édesapám korai elvesztése révén. A sírkertbe látogatás, szerettünk emlékének életben tartása egy emlékhely gondozásán keresztül, része az életemnek. Az emlékezés téralkotáson keresztül történő megjelenítése, hatásának kiváltása, felerősítése a tér által azóta foglalkoztat.
Monostori Ferenc
A rajz és a képzőművészet felé a vonzalmam már általános iskolában kialakult és meghatározta irányát az életemnek. Gimnáziumi érettségi után a Bokányi Dezső szakiskolában folytattam tanulmányaimat, kőszobrász szakon. Ezután a Napút szabad művészeti főiskolára jártam, majd Portugáliába mentem szerencsét próbálni, ahol követ faragtam és egy Márió Miranda nevű szobrász barátommal kiállításokat szerveztünk.
Munkáimban főleg az emberi test esztétikája érdekel. Érzelmeket próbálok kifejezni, vagy kiváltani az emberi mozdulatokkal. A beadott szoborterv már egy meglévő kisplasztikámon alapszik. Régóta érlelődött bennem ez a mozdulat,.. amikor a lélek elhagyja a testet és egy lebegő állapotba kerül.. felemelkedik, ezt a pillanatot örökítik meg.
Részletes bírálat:
A pályamű azon munkák táborát gyarapítja, amelyek egy koncentrikus-centrális kompozícióból indulnak ki. Jelen esetben a kör nem egy általános szimbólum, hanem egy iránytűt formál, az egyértelműség kedvéért a fő égtájak még anyagi formában (mutatók) is megjelennek a kompozíció részeként. Az iránytű a világban szétszórtan nyugvó magyarságra utal, amely jól dekódolható jelentés, így kérdés, hogy egy emlékmű esetében ennyire konkrét formában kell-e megjeleníteni a jelentéshordozó minden elemét (már csak azért is, mert a süttői mészkő peremen betűvel is fel van tüntetve minden égtáj). Mindez azért érdekes, mert a gyűrű által közbezárt, zúzalékkővel beszórt emlékműterület közepébe egy érzelmileg megindító szobor is került, azaz a többszörösen szakralizált zónában (ahova jellemzően belépni sem lehet) kissé hétköznapian festenek az iránytű nyilai.
A szobor mint műalkotás plasztikai-ikonográfiai világa kapcsán a Bíráló Bizottság intenzív eszmecserét folytatott. A feladat tartalmából következően elég sokféle indultak el a Pályázók az interpretálandó jelentések halmazán belül. Jelen pályamű is többféle aspektust jelenít meg az iránytű, a kocsikerék, a zúzottkő burkolat szimbólumerejének segítségével. Mindezek mellett már érzékeny kérdés, hogy az egyébként drámai pillanatot megörökítő szuggesztív szoboralak, ami „már nem tud, nem akar erőfeszítést tenni az életért” vajon mit „üzen” a határon túl nyugvó honfitársaink kapcsán? Kell-e, önmagában szükséges-e, vagy éppen a többi megjelenített tartalom mellett szükséges-e a halál pillanatának megrendítő ábrázolása - számtalan kérdés, amelyet az elgondolkodtató pályamű tett fel.