Alotók:
Prof. Dr. habil Jakab Csaba
DLA egyetemi tanár, építőművész-belsőépítész
Curriculum Vitae
Farkaslakán, Székelyudvarhely közelében, Erdélyben születtem.
Képzés:
- Farkaslaka (óvoda és elemi), Székelyudvarhely (művészeti általános), - Marosvásárhely (művészeti szakközép) (1979-1984)
- Bp. MIF BA, majd MA oklevél, MIE-en doktorandusz (DLA)
DLA fokozat – építőművész-iparművész – MOME-n (1989-2008)
- Pécsi TE Habilitáció – építőművészet (2016)
- Győri SZE Professzori kinevezés – építőművészet (2017)
Oktatói munka:
- School of Arhitecture, College of Art, University of Dundee (1995)
- Bp. MIE Építész Tanszék, óraadó és Felvételi Előkészítő (1998-2002)
- Győr SZE óraadó (2004), tud. munkatárs (2007), egy. docens (2008), professzor (2017)
- Marosvásárhely SEMTE vendégtanár (2014-16)
Fontosabb munkák
- Vöröstói barlangbejárat és látogatóközpont, Aggtelek (1998-2004)
- FSZEK központi épülete (Hegedűs Péter és Hefkó Mihály társaként), Bp., (2002)
- BULDING-ÉPÍTÉS, a 14.Velencei Nemz. Építészeti Biennále magyar pavilonja.
Kurátor-Tervező (Márton László Attilával), Velence, Giardini (2014)
- KÉZ-MŰ-REMEK, Népművészeti Szalon, látvány-installáció-terv, Műcsarnok, Bp. (2018)
Részletes bírálat:
A pályamű egyértelmű narratíva-sort állított fel: egy többszörösen koncentrikus kompozíciót, amelynek legbelső magját egy építészeti műre hajazó kő-kúpfedésű „házszobor” foglalja el, és amellyel a Pályázó a hazát kívánja szimbolizálni. E körül két gyűrűben - kőszegéllyel megerősített módon - fejfákkal-kopjafákkal szimbolizálja az elcsatolt országrészeket, illetve tágabban a nagyvilágot (a 7 kontinenst), ahová a határon túl nyugvó magyarjaink szétszóródtak. A narratíva több helyen talán túlságosan is konkrét, az elcsatolt területek tematizálása bizonyos szempontból szűkíti a kiírás eredeti szándékait: a feladat megfogalmazása nem véletlenül hangsúlyozta a téma egyetemes karakterét, mivel a trianoni - valóban fájdalmas és rettenetes - veszteségek mellett több olyan kataklizma is sújtotta a magyar történelmet, amely sok magyart sodort határainkon túlra, adott esetben tragikus körülmények között. A dilemmák másik része a formáláshoz kapcsolódik: a házszobor artikulációja valóban beilleszthető egy ősi sírépítészeti tradícióba, amely akár a Fiumei úti sírkert változatos emlékhelyépítési gyakorlataira is rezonál, de a külső gyűrűk fejfa/kopjafa jelformái együttesen olyan túlterhelt, színpadias világot hoznak létre, amely hatásában kontraproduktív - a kevesebb talán több lett volna. A makett - amit a zsűri nagyra értékelt a befektetett munka és minőség tekintetében - sajnos ugyanezt az érzést erősíti.