Alkotók:
Szilágyi Norbert, építész
2017-ben végzett a BME Középülettervezési tanszéken. 2017 és 2020 között a BME Középülettervezési tanszék meghívott oktatója, 2020 óta a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója. 2016-2017-ben közreműködött a Mindszenty József egykori zalaegerszegi plébános életének, valamint a kommunista diktatúra egyházüldözésének emléket állító Mindszentyneum új kortárs épületének a tervezésében, majd 2017-2021 között dolgozott többek között a Drechsler palota rekonstrukcióján. 2018-ban a gyergyócsomafalvi Kőzúgó híd projektjüket Média Építészeti Különdíjjal, valamint BIGSEE Wood Awarddal ismerték el. 2020 óta Nagy Mercédesszel saját műtermükben kisléptékű építészeti és grafikai munkákon dolgoznak.
Nagy Mercédesz Erika, építész, grafikus 
2017-ben végzett a BME Középülettervezési tanszéken, Radványi György DLA mellett. Diplomamunkájáért Hauszmann-díjban, MÉSZ-MÉK diplomadíjban és Média Építészeti Díjban részesült. 2018-ban grafikus diplomát szerzett a Budai Rajziskolában. 2017-2019 között a BME Középülettervezési tanszék meghívott oktatója, 2019 óta a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója. 2017-2020 között Radványi György DLA műtermében dolgozott, többek között a sátoraljaújhelyi Bortemplom rehabilitációs tervein és a füzérkomlósi Kápolna tervein. 2020 óta Szilágyi Norberttel saját műtermükben kisléptékű építészeti és grafikai munkákon dolgoznak.
Pinczési Anna Réka, építész hallgató
Negyedéves építész hallgató vagyok, tanulmányaimat 2019-ben kezdtem a BME Építészmérnöki Karán. Az építészeten belül a szociálisan érzékeny és művészeti megközelítésű területek vonzanak.
A pályázat érzékeny témafelvetése és az egyedi helyszín önmagában is inspirált a jelentkezésre. Valamint a szokványos építészettől kicsit elvonatkoztató megközelítés újszerűsége is izgalmasnak tűnt. Továbbá első pályázati indulásként, érdeklődve vártam, hogyan is tudom felhasználni az eddigi tanulmányaim során elsajátított látásmódot egy komolyabb megmérettetésben.
Trajter Éva, építész hallgató
Szerencsésnek mondhatom magam, amiért már alsó tagozatos koromban megéreztem, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Akkor kevéssé tudhattam, hogy mit rejt magában ez a szakma, ám 2019-ben jelentkeztem a BME Építészmérnöki Karára. Az ezen hivatás körüli fogalmak az utóbbi években kitisztultak, legutóbbi tervezési tárgyaim és TDK munkám pedig a Középülettervezési Tanszékhez kötődnek. Tervezési gyakorlatom alatt kissé elmélyíthettem a kézi rajzok és a makettezés iránti vonzalmamat.
A pályázat a finom témaválasztása, mind időben és térben, egészen tág felvetése kihívást rejtett magában. A leadott pályázatunk után is még sok misztikumot rejt magában a "hogyan".
Részletes bírálat:
A pályamű a „hiány” térbeli leképezésére tesz kísérletet. Inspirációja mintha egy elmélyült sétaélmény lenne a sírkertben, amely során a hely atmoszférája személyes élményekkel ízesül. Tervezők által vállalt személyes hang a tervjavaslat egészét átjárja. Az emlékhely szándékosan kerüli a klasszikus értelemben vett szoborszerű képzőművészeti attitűdöt, javaslatában azt a minimális eszköztárat keresi, amely a hozzátartozókban, ittmaradókban továbbélő hiányérzetet csendesen támogathatja. A kör közepén álló fehér fűz szélcsendben a földet söprő ágaival teret határol, a változó időjárási körülményekben ez a határ megszűnik, a fa maga is változik. Ezt a változékonyságot a rajz és a makett párbeszéde veszi fel. A rajzokban és a hozzájuk tartozó szövegben érzékeny tervezői viszonyulás mutatkozik meg, ettől némiképp elmarad a tervezési területen való elhelyezkedés, helyszínrajzi átgondoltság: a körfelület a rajzokon terepszinthez képest süllyesztve jelenik meg, a látványterven kiemelkedik, a maketten ábrázolt ember arra utal, hogy a szöveg bejárható, olvasható, a térbe való belépés helye, módja viszont nem ábrázolódik. A szöveg kívülről befelé sétálás közbeni olvasást feltételez, ez esetben a betűk állása nem megfelelő.