Hírek

A megemlékezésen Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke rámutatott: azért állhatunk ma itt, mert egy elkötelezett szakértői csapat hamis halotti anyakönyveket, börtönnaplókat, temetői főkönyveket, levéltári és belügyminisztériumi adatok sokaságát átböngészve, a modern technika vívmányait innovatív módon felhasználva egy évtizedes kutatómunka eredményeként megtalálta egy egyszerű szalézi szerzetes földi maradványait. Közel harminc évtizeddel a rendszerváltás után. „Ezért állhatunk most itt, a névtelen-jeltelen temetések, az áldozatukat holtukban is megalázó, az elemi kegyeletet is megtagadó elföldelések helyszínén, máig azonosítatlanul nyugvó áldozatok sírjai között. Ahol minden mentegetőzés hiábavaló, mert a maga iszonyatában lepleződik le a pártállami diktatúra emlékezetpolitikájának lényege, a múlt átírását, történelmünk megtagadását hirdető felejtetés politikájának a kikényszerítése” – tette hozzá az elnök asszony. Sándor István bűne az volt, hogy tovább törődött a rábízottakkal, amikor az már tiltva volt, amikor már megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét – mutatott rá Földváryné Kiss Réka. 

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőjében arra mutatott rá, hogy a NÖRI célja, hogy abban a három parcellában minden rendelkezésre álló eszközzel segítsék az ott nyugvók azonosítását, a parcellák történetének feltárását. Emellett az intézet kiemelt célja, hogy minden középiskolás a tanulmányai során legalább egyszer ellátogasson a Nemzeti Gyászparkba. „Alkalmat adnak erre nemzeti ünnepeink: október huszonharmadika, november negyedike, június tizenhatodika. 2019 óta pedig még egy alkalom van arra, hogy kilátogassunk ide, az Új köztemető legtávolabbi zugába: Boldog Sándor István vértanúra emlékezhetünk.” – hangsúlyozta a főigazgató. 

Andrásfalvy János, a Don Bosco Szalézi Társasága tartományfőnöke a megemlékezésen azt mondta, a bajban lévők, a felnövekvők védelme és jóra-szépre nevelése, ez a Don Boscó-i gondolat hatotta át Sándor Istvánt, és halálig kitartott mellette. 

Boldog Sándor István 1914. október 26-án született Szolnokon. Ott végezte a fémipari szakiskolát, majd – már szerzetesjelöltként – a szaléziak újpesti nyomdájába került. 1941 és 1945 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. A világháború után nyomdászmester lett, közben fiatalokat oktatott. 1950 tavaszán betiltották a rendek működését, de Sándor István magánházakban összejöveteleket szervezett, hittant tanított. 1952 júliusában letartóztatták illegális tevékenysége miatt, a hadbíróság halálra ítélte, és 1953. június 8-án kivégezték. 2013. október 19-én avatták boldoggá. Sírhelyét csupán 2018-ban sikerült azonosítani kegyeleti sírkutatás keretében végzett multidiszciplináris kutatómunka eredményeként, Susa Éva igazságügyi antropológus vezetésével működő szakértői csoportnak köszönhetően. Boldog Sándor István csontmaradványait azóta már a Katolikus Egyház ereklyéiként tisztelik.