2018. december 3.
A Nemzeti Örökség Intézete 2018-ban, az első világháború lezárásának centenáriumán piramisformájú, a háború idején a temetőben emelt ideiglenes mementókat idéző emlékművet emelt a Fiumei úti sírkertben.
Az első világháború halottait elsősorban a frontvonalak mögött kialakított, úgynevezett hősi temetőkben hantolták el. Budapest székesfőváros közgyűlése 1914 őszén úgy döntött, hogy a távolban nyugvók tiszteletére hősi emlékművet állíttat a Kerepesi (ma: Fiumei) úti temetőben. A terveket a Fővárosi Közlönyben adták hírül: „Hazánk védelmében a harctéren hősi halált halt hű katonáink nagyrészt elhagyott, magános helyeken, jeltelen sírokban nyugosznak. A halottak hozzátartozóinak legnagyobb fájdalma, hogy e sírokat fel nem kereshetik és nem róhatják le ott a kegyelet adóját elhunyt rokonaik iránt. E fájdalom fokozott mértékben jelentkezik azokon a napokon, amelyeket a szokás a halottak emlékének szentelt, azért a tanács a dunabalparti köztemetők igazgatóságának előterjesztésére elhatározta, hogy (…) a háború halottai emlékére egy gyászemelvényt állíttat fel, amelynél a hálás polgárság áldozhat azok emlékének, akik értük a vérüket ontották.”
Az új emlékmű 1914. november 1-jére már állt a Kerepesi úti temető 20-as parcellájának közepén. Ez a hely a sírkert kiemelt, központi része volt, a Szent Kereszt mellett, az árkádsorok közelségében, a Deák- és a Batthyány-mauzóleum között. A mementó az első központi világháborús emlékmű volt a fővárosban, de feltehetően az egész országban is. A kortársak mind a korabeli, mind a vidéki hírlapokból részletesen tájékozódhattak az új emlékműről. A Nagybánya és Vidéke például így tudósította olvasóit az impozáns síremlékről: „Amint bementünk a kerepesi úti temető főkapuján, már messziről szemünkbe ötlött a Batthiányi és Deák mauzoleum között egy hatalmas, emeletnyi magas fekete piramis. Mint egy ott feledett kun halom, avagy óriás tábori sátor, úgy hatott a szemlélőre. Négy oldalán nagy, fehér keresztek, négy sarkán három-három bástya, közepén kettő leomlott, letört bástyák, szintén fekete posztóval bevonva, gazdagon aranyozva, róluk borostyán csüng alá, mellettök pálmafák állanak. Legszebb symboluma az elesett Hősöknek, a leomlott védbástyáknak…”
A budapesti fővárosi tanács 1915 őszén úgy döntött, hogy a harctéren eltemetettek számára egy új, szimbolikus síremléket állíttat a Kerepesi úti temetőben. Feltételezhető, hogy ennek létesítésével párhuzamosan az egy évvel korábban állított piramist elbontották, az alapjai azonban a mai napig láthatóak. Az új mementó – rendeltetése szerint – a háború végéig kellett, hogy teljesítse a küldetését (ezt később három évben határozták meg), ugyanis utána egy újabb, állandó jellegű emlékművet szándékoztak felállítani.
A főváros tehát 1915. november 1-jére a Kossuth-mauzóleum közelében egy másik emlékművet emeltetett: egy föld-piramist, amelynek oldalait kőfallal és lépcsővel övezték. A fővárosi tanács arról is gondoskodott, hogy a katonai hatóságok az „elesettek gúlájának” nevezett új emlékmű mellett katonai díszőrséget biztosítsanak mindenszentek és halottak napján. „A kerepesi temető pompázatos volt… egy nagy, rendkívül nagy sir, mely mértékében fölülmúlja a többit, mintha egy halott gigász, legendás Leviatán aludná alatta álmát. Csakugyan héroszoknak készült a sir. Azoknak a katonáknak, kiknek nem tudni, hol van a sirjuk. Ez a nagy sirhalom szimbólum csupán. Meg vigaszlalás is. Hogy a jeltelenül porladó-álmodó hősök hozzátartozói áldozhassanak emlékezetüknek. Nem sokat: egy-egy viaszgyertyát, egy-egy szál őszi rózsát.” – írt a Budapesti Hírlap az 1915-ös mindenszentek napjáról.
A második világháború után az új rendszer a korábbi nemzeti hőskultuszt teljes mértékben felszámolta, az új emlékművek a győztes szovjet hadsereget dicsőítették. A legyőzöttek halottaira nem illett emlékezni: egyetlen hivatalos mementó sem született a második világháború magyar áldozatainak. A rendszer az első világháború emlékezetét sem kímélte: az Új köztemető magyar katonai sírjait felszámolták és a központi emlékműveket is a földdel tették egyenlővé.
A Nemzeti Örökség Intézete kötelességének érezte, hogy felelevenítse a sírkertben száz évvel ezelőtt emelt emlékművek hagyományát, és az első világháború befejezésének centenáriumán maradandó emlékművel tisztelegjen a háború halottai előtt. Az új emlékművet Zsigmond Attila formatervező művész tervezte. A kompozíció kialakításánál az alkotó tekintettel volt a Fiumei úti sírkert korábbi első világháborús emlékműveinek alakjára. Ennek megfelelően az építmény formája gúla, azaz piramis lett.
Az emlékmű avatására 2018. november 11-én, az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszünet megkötésének 100. évfordulóján került sor a sírkert 7-es parcellájában, az 1914-ben emelt egykori piramis közelében. Az elhunytak tiszteletére 66 fáklya tüze lobogott, mindegyikük tíz-tízezer elesett magyar állampolgárságú katona emlékét hirdette. Az avatóünnepség végén az emlékmű mellől leadott ágyúlövés törte meg a csendet a Nagy Háború centenáriumának utolsó estéjén Magyarország fővárosában, a Fiumei úti sírkertben.
(A témát a hamarosan megjelenő, 13. NÖRI-füzet mutatja be részletesebben.)