Hírek

Trócsányi László hangsúlyozta: 1956 hőseire, mártírjaira emlékezni és emlékeztetni kell, hálával kell gondolni rájuk, akik a szabadságunkat megalapozták. A miniszter azt mondta: 1956 Európa és a világ lelkiismeretéhez is szólt, semmi más nem mozgatta úgy meg a szabad világ lelkiismeretét, mint a magyar forradalom. 1956. október 23-át a remény szülte, és ezt ölték meg november 4-én - mondta. A forradalmat és szabadságharcot árulás és olyan megtorlás követte, amelynek kegyetlensége és jogtalansága messze felülmúlt Haynauét. A félelem és reménytelenség nagyobb volt, mint 1945-ben - idézte fel.

Trócsányi László elmondta: 1956. október 23-án a "rémálom" maga a valóság lett, bujkálni és menekülni kellett. Egy egész nemzedék tűnt el, köztük rengeteg kiváló tehetséges ember. 1956. november 4. után a diktatúra sötét hónapjai, évei következtek "vérbíróságokkal, kirakatperekkel", a megtorlások és durva zsarnokságok időszaka volt ez. A sztálinizmust felváltotta a kádárizmus, s 1956-ot csak az ellenforradalom szóval társítva lehetett kimondani. A miniszter szólt arról, hogy 1956-ban sok mindent zászlajukra tűztek a felkelők. Ezek közül Trócsányi László azt hangsúlyozta: ki akarták vívni az emberek szabadságát és a nemzet függetlenségét. Ez a kettő hozta magával a többit, a demokrácia és a jogállamiság kiépítését. A tárcavezető az alaptörvényt idézve hozzátette: mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. A szabadság viszont nem egy befejezett tény, hanem folyamat. Vannak törekvések és célok, amelyeket ma is folytatni kell, ilyennek nevezte a polgárosodást.

Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója beszédében azt mondta: a nemzeti gyásznapon emlékezni kell, de nem szabad, hogy ez pesszimizmushoz vezessen. Emlékeznünk kell történelmi évfordulónkhoz köthető hőseinkre, áldozatainkra. Nemzetünk jövője abban rejlik, hogy emlékezzünk, és  ne felejtsünk - szögezte le a főigazgató. Szólt arról, hogy a NÖRI a magyar kormány támogatásával az elmúlt öt évben méltó megemlékezési helyszínné tette a nemzeti gyászparkot, ahol átadták a látogatóközpontot is. Utóbbi azt hivatott bemutatni milyen sorsuk volt az 1956-os hősöknek, áldozatoknak. A cél, hogy minél több fiatal látogasson el ide, és megismerje a történelem e szomorú időszakát - mondta a NÖRI főigazgatója.

Trócsányi László igazságügyi miniszter ezután részt vett Fónay Jenő 1956-os halálraítélt, a Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapítója és örökös elnöke emléktáblájának leleplezésén a Kisfogház Emlékhelyen.

A megemlékezésen mondott beszédében Trócsányi László kiemelte: vannak olyan hősei a magyar történelemnek, "akik ha meg is haltak, emlékezetünkben tovább élnek, ma is üzennek és a jövőben is üzenni fognak számunkra". Ilyenek 1956 hősei is, ezért kötelességünk emlékezni rájuk - mondta. Hangsúlyozta: az alaptörvény is kiemeli a múlt, a jelen és a jövő magyarjai közötti szövetség jelentőségét. Szövetségről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a jelen generáció képviselői átadják a jövő generációnak azt az üzenetet, hogy "büszkék vagyunk az országunk megmaradásért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hőseinkre" - fogalmazott az igazságügyi miniszter.

A miniszter méltatta Fónay Jenőt, 1956 hősét, akit kétszer is halálra ítéltek, és csak a bitófánál közölték vele, hogy kegyelemben részesítették. A rendszerváltás időszakában "ismét történelmi szerepet kapott", alapítója volt a Pofosznak, és egyik szervezője Nagy Imre újratemetésének - emlékeztetett. 1956-ot Fónay Jenő "a magyarság csodájának" nevezte - fűzte hozzá a tárcavezető. Trócsányi László végül koszorút helyezett el az emlékhelyen.

Fónay Jenő (1926-2017) mérnök, 1956-os szabadságharcos, a Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka volt. 1956. október 23-án részt vett a Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlamentnél zajlott tüntetéseken. Október 25-én a Margit híd budai hídfőjénél ő szervezte meg a felkelők hídőrségét. Később csatlakozott a Széna téri ellenállókhoz, és a nevükben  ő vett részt a Petőfi Akadémián tartott fegyverszüneti tárgyalásokon a kormánnyal. 1957-ben letartóztatták, első- és másodfokon is halálra ítélték. Végül kegyelmet kapott és 1963-ban szabadult.

November 4-ét, amikor az 1956-os események áldozatairól emlékeznek meg, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.

(MTI)