A Pasaréti Közösségi Házban hónapról hónapra megrendezésre kerülő A Szó szimfóniája előadássorozat legutóbbi vendége dr. Susa Éva igazságügyi antropológus volt, aki több mint négy évtizedes szakmai tapasztalatára támaszkodva mutatta be a ferences vértanúk földi maradványainak felkutatásával és azonosításával kapcsolatos munkájának jelenlegi állását. Az előadás középpontjában azok a magyar ferences szerzetesek álltak, akik a diktatúrák idején szenvedtek vértanúhalált, és akiknek boldoggá avatási folyamata jelenleg is zajlik.

Az igazságügyi antropológia szerepe

Az előadó elsőként saját szakterületét ismertette. Az igazságügyi antropológia az embertan egyik alkalmazott ága, amely elsősorban különböző hatóságok, bíróságok és nyomozó szervek számára végez szakértői vizsgálatokat. Ide tartozik többek között a csontmaradványok elemzése, az életkor meghatározása, valamint a személyazonosítás – akár morfológiai jegyek, akár DNS-vizsgálatok alapján.

Az ilyen jellegű munka különösen fontos a közelmúlt történelmi eseményeihez kapcsolódó feltárásoknál, ahol gyakran hiányos vagy szándékosan meghamisított adatokkal kell dolgozni.

Mi az az exhumálás?

Az exhumálás (vagy kihantolás) a már eltemetett emberi holttest sírból történő kiemelését jelenti, amelyre különböző okokból kerülhet sor. Ilyen lehet például egy igazságügyi vizsgálat, amikor a halál okát utólag kell tisztázni, de történhet családi kérésre is – újratemetés vagy tudományos kutatás céljából. Az exhumálás minden esetben szigorú jogi és egészségügyi szabályokhoz kötött eljárás, amelyet csak hatósági engedéllyel és megfelelő szakemberek – például orvosok, igazságügyi szakértők – jelenlétében végeznek.

Dr. Susa Éva elárulta, hogy a ferences vértanúk felkutatása során nem pusztán a terepmunkára, hanem egy hosszú évtizedeken át épített adatbázisra is támaszkodtak. Az előadó és munkatársai 1945 és 1962 közötti temetkezési adatokat gyűjtöttek össze különböző forrásokból: temetői nyilvántartásokból, anyakönyvekből, börtön- és rabkórházi adatokból, kihallgatószobák feljegyzéseiből, belügyminisztériumi és levéltári dokumentumokból.

Ez az adatbázis lehetővé tette, hogy egy-egy személy halálának körülményeit és idejét majd feltételezett temetési helyét szinte teljes pontossággal rekonstruálják. A kutatás egyik kulcsa az volt, hogy a különböző forrásokból származó információkat egymással összevetve, szisztematikusan értelmezzék.

Károlyi Bernát esete

Az egyik legkorábbi felkérés Károlyi Bernát ferences szerzeteshez kapcsolódott. Bár sikerült azonosítani feltételezett sírhelyét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában, a tényleges csontmaradványok nem kerültek elő. Ennek oka az volt, hogy a sírt korábban már felnyitották, és a maradványokat feltehetően más célból elszállították.

Dr. Susa Éva szerint ez az eset jól mutatja, hogy a kutatás gyakran nem vezet teljes sikerre, ugyanakkor a részleges eredmények is fontosak a történeti rekonstrukció szempontjából.

Hajnal Zénó és Martincsevics Pál azonosítása

A gyékényesi kettős sír feltárása már eredményesebb volt. A két, együtt eltemetett személy közül az egyiket korábban exhumálták és másik településre szállították. A helyszíni feltárás során egy hiányos csontváz maradt a sírban, míg a másik személy maradványait később Pakodon találták meg.

Ebben a munkafolyamatban a döntő bizonyítékot a DNS-vizsgálat szolgáltatta: egy élő leszármazott mintája alapján egyértelműen azonosították Martincsevics Pál földi maradványait. Ezzel párhuzamosan kiderült, hogy a gyékényesi sírban talált maradványok Hajnal Zénóhoz köthetők. Az előadó kiemelte, hogy ennek az esetnek külön érdekessége, hogy az egyik személy azonosítása segítette a másikét is. Hajnal Zénó földi maradványait végül a Ferenciek téri ferences templom Batthyány-kriptájában helyezték el, Martincsevics Pálét pedig átadták a Kaposvári Egyházmegye számára.

Kriszten Rafael megtalálása

Az előadás egyik legfontosabb bejelentése Kriszten Rafael maradványainak azonosítása volt. Dr. Susa Éva kifejtette, hogy ez az eset különösen összetett volt, mivel a kommunista diktatúra idején gyakran álnéven temették el az áldozatokat. A kutatók négy, azonos napon elhunyt személy adatait vetették össze, és az álneves bejegyzések logikáját követve szűkítették le a lehetséges sírhelyet. A 301-es parcella egyik sírjának feltárásakor négy személy kevert csontmaradványait találták meg.

A morfológiai vizsgálatok mellett a döntő bizonyítékot itt is a DNS szolgáltatta. Különleges módszerként egy régi postai bélyegen megőrződött nyálminta DNS-ét használták referenciaként, amely megerősítette az azonosítást.

A munka jelentősége

Dr. Susa Éva előadásában hangsúlyozta, hogy munkája nem csupán tudományos feladat, hanem erkölcsi küldetés is. A cél az, hogy azok az emberek, akiket egykor névtelenül és méltatlanul temettek el, visszakapják nevüket és méltó nyughelyüket. Az szakember úgy véli, ez a tevékenység hozzájárul a történelmi igazságtételhez is: segít feltárni és megérteni a kommunista diktatúra működését, valamint emberi sorsokon keresztül teszi kézzelfoghatóvá a múltat.

Az előadás végén a hallgatóság kérdéseire válaszolva dr. Susa Éva kitért a módszerek korlátaira, a DNS-vizsgálatok költségeire, valamint arra is, hogy a feltárt, de nem azonosított maradványokat visszatemetik eredeti helyükre.

Az est nemcsak tudományos betekintést nyújtott egy különleges szakterület rejtelmeibe, hanem mélyen emberi és történelmi perspektívát is adott. A bemutatott esetek világosan megmutatták, hogy a múlt feltárása hosszú és összetett folyamat, de kitartó munkával és szakmai alapossággal valódi eredmények érhetők el.

Fotó: Andrei Ivanov

A cikk az alábbi linkre kattintva elérhető.

A teljes beszélgetést pedig itt lehet visszahallgatni.