2017. június 5.
A Nemzeti Örökség Intézete nevében Radnainé Dr. Fogarasi Katalin főigazgató mély fájdalommal búcsúzik Jókai Annától. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas író- és költőnő, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egykori elnöke életének 85. évében hétfőn hunyt el.
A Nemzeti Örökség Intézete nevében Radnainé Dr. Fogarasi Katalin főigazgató mély fájdalommal búcsúzik Jókai Annától. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas író- és költőnő, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egykori elnöke életének 85. évében hétfőn hunyt el.
A Nemzeti Örökség Intézete az írónő hitvallásaként is felfogható gondolataival búcsúzik. 'A táguló Én'-ben írja: "Mindent, ami engem ért – s amit bizonyára megérdemeltem –, mások javára kell fordítanom. Az írás nem eszköz – de a legmagasabb rendű eszközként is használható. Ki kell törnöm önmagam bűvöletéből. Egy jottányit sem szabad engednem abból a meggyőződésből, hogy – az esztétika törvényei szerint ugyan – az irodalom hír-adás; az érvényes lét lehetőségének hívása, a látszatéletek ébresztése. Ha nem fogadják be, hát nem. Ha soha, semmi értő visszajelzés nem érkezik a jövőben: akkor is. Ha lemosolyognak a többiek: mégis.
Mi az én buta gyötrődésem – amibe végül is szerencsés sorsom ágyazódott – mások temérdek kínjához, elvetélt sorsához képest? A katasztrófába hanyatló világ állapotához képest?
Megtalált a kegyelem. A Te akaratod legyen meg bennem."
Az időskorról pár éve eképp nyilatkozott a Magyar Nemzetnek: „Arról szól, hogy megeméssze az ember, ami vele történt, és próbálja jóvátenni a hibáit. Az ember fiatalon nagyon öntelt és hiú tud lenni, akár bevallja, akár nem. Olyan rossz tulajdonságok ezek, amik nélkülözhetetlenek. Akiből hiányzik a hiúság, semmire nem megy a pályáján. Az ördög hátán ülünk, és próbáljuk arra vinni, amerre mi akarjuk. De eljön az a pont, amikor le kell szállni az ördög hátáról, különben egy tévedés rabjaként hal meg az ember.”
Arra a kérdésre, hogy vajon miért ragaszkodik hozzá a közönség, a következőt válaszolta: „Nem kezelem le őket, oda tudok fordulni ismeretlenekhez, s meg tudok érteni sok mindent, még azt is, amivel nem értek egyet. Nem biztos, hogy ez irodalmi feladat, de nem baj. […] az ember és ember közti közvetítés egyre nehezebb a mai világban. Szerintem csodálatos dolog, és nem hiszem, hogy kevesebbet érne, mint egy jó novella. De lehet, hogy tévedek. A könyveimről sokszor mondják az olvasók, hogy olyan dolgokkal találkoztak bennük, amit ők maguk szégyelltek, vagy nem mertek kimondani, például az öregedéssel kapcsolatban.”
A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjának digitalizált művei itt olvashatók.