Ezerkilencszázhuszonkettőben Berlinben két olyan mozgókép készült, amely a némafilmkorszak világsikerei közé tartozik, ugyanakkor műalkotásként is számon tartják őket: Murnau Drakula–Nosferatu című korai mozihorrorja és Fritz Lang bűnügyi, egyben misztikus témájú Doktor Mabuséja.

„Murnau mozija nem »rémiszt és zaklat«, hanem körül- és átfolyja nézőjét koromszerűen ömlő rettegéssel, mígnem már rezignáltan ülünk, mintha magas lázunk volna. Még tán rosszabb is, amikor a vámpír nincs jelen, ellenben például egy (teljességgel szabályos alakú) esti ablak néma üvöltésre tátott szájként uralja egy kivilágított szoba látványát, míg a szobát olajnehéz csend üli meg (a csend a lassú mozgások és a vágás révén válik föld- vagy tengeralattivá)” – írta a filmről egy hazai kritikus Pilinszkyt idézve: „szobád akár az akna, a falakon hideg lobog.”

Mindezt a közönség június 6-án, pénteken este 22 órától élhette át Magyarország legfontosabb temetőjében. A Fiumei úti sírkert Deák-mauzóleumánál vetítettük le az alkotást a Nyáresték a Fiumeiben programsorozat idei első alkalmán, méghozzá élő zenei kísérettel.

Az eredeti rémfilm egy ötfelvonásos színpadi zenemű formáját követve íródott, amelyhez Hans Erdmann komponált szimfonikus kísérőzenét. A restaurált filmkópia ezúttal különleges, oratorikus aláfestőzenével került a közönség elé, amelyben a késő reneszánsz madrigálok világa, valamint a 17. zsoltár és egy pestis elleni imádság gregorián dallamai ötvöződtek a kortárs elektronikus zene eszköztárával.

Az előadás során Hans Leo Hassler, Luca Marenzio, Henry Purcell, Josquin des Prez, Clemens non Papa, Cristóbal de Morales, Heinrich Isaac, Orlando di Lasso és – mindenekelőtt – a titokzatos múltú Carlo Gesualdo extravagáns madrigáljainak részletei is felhangzottak. A művek sötét, kromatikus tónusa és szövegei különös új értelmet nyertek a Drakula-történet kibontakozása során, tovább erősítve az est egyedülálló, hátborzongató hangulatát.