2024. április 24.
A száz éve, április 28-án elhunyt Zielinski Szilárd építész-, út- és vasúttervező mérnökre, egyetemi tanárra, a vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékezett ma a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a mérnök Fiumei úti sírkertben található sírjánál.
A száz éve, április 28-án elhunyt Zielinski Szilárd építész-, út- és vasúttervező mérnökre, egyetemi tanárra, a vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékezett ma a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a mérnök Fiumei úti sírkertben található sírjánál.
Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke emlékbeszédében arra mutatott rá: sajnálatos, hogy Zielinski Szilárd nevét sokan nem ismerik, pedig nap mint nap átsétálnak a városligeti hídon, vagy zenét hallgatnak a Zeneakadémián vagy a margitszigeti víztorony árnyékában – mindegyik építmény Zielinski nevéhez kötődik. Munkásságának és az általa képviselt gondolatoknak a bemutatását is fontosnak tartja az előkészítés alatt álló Magyar Építészeti Központ és Múzeum intézménye, amely a Városliget fasorban fog megvalósulni. „Reméljük, hogy ez az intézmény alkalmas lesz arra, hogy amint a lengyel ősöktől származó szakember Magyarország gazdasági, infrastrukturális, oktatási adottságainak javításáért dolgozott, úgy mi, az utókor Zielinski Szilárd nevének megismertetéséért és életművének megbecsültségéért tegyünk lépéseket” – zárta beszédét az MMA elnöke.
Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója köszöntőjében arra mutatott rá, hogy Zielinski Szlárd nemcsak számos emblematikus építményt adott a Budapestnek, de oktatott is, valamint ő volt az első műszaki doktor hazánkban. Megalapította a Magyar Mérnöki Kamarát, amelynek első elnöke is volt, sőt, a diákok fizikai jólétére gondolva létrehozta az egyetemen az atlétikai és futball klubot is. „Olyan alakja volt a mérnöktársadalomnak, aki mindig azon munkálkodott, hogyan tud építményeiben, tanításában és az együttműködésekben újat és maradandót alkotni” – mondta Móczár Gábor.
A megemlékezésen beszédet mondott Rózsa Szabolcs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának dékánja és Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke is.
Zielinski Szilárd édesapja Magyarországra települt lengyel nemesember volt, édesanyja magyar. Zielinski Szilárd a József Műegyetemen tanult – később, 1897-től itt lett egyetemi tanár –, és ösztöndíjjal Németországban, Angliában és Franciaországban is folytatott tanulmányokat. A francia fővárosban az Eiffel-cégnél dolgozott, 1888-ban pedig visszatért Budapestre – egy évvel később megnyitotta saját mérnöki irodáját. A József Műegyetem (ma BME) 1901-ben kapta meg a doktori cím adományozásának a jogát, ezt elsőként Zielinski Szilárd kapta meg, 1902-ben – a metróhálózat építési terveiért. Zielinski kitüntetéssel nyerte el a műszaki doktori címet, amelyet e szavakkal köszönt meg: „Amíg Isten kegye erőt ad, teljes munkaképességemmel, újult erővel és e tűzpróbán edzett műszaki tudásommal fogok szeretett magyar hazám javán dolgozni”. Számos vasbeton szerkezetű víztornyot, hidat, magasépítményt tervezett és épített: neki köszönhetjük a kőbányai, a szegedi és a margitszigeti víztornyokat, az örményesi Temes-hidat, a Ganz Vagon- és Gépgyár szerelőcsarnokát és egyéb gyár- és raktárépületeket. Tőle származnak a Lánchíd újjáépítésének tervei is. Zielinski Szilárdé volt az első hazai műszaki doktorátus, ő volt a Magyar Mérnöki Kamara első elnöke (sajnos csak 6 hétig, hiszen a Kamara első közgyűlésére Zielinski a halála előtti hónapban került sor). Elnöke volt még többek közt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének, de a sportéletnek is nagy támogatója volt, épp azért a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) is az alapítóját és az elnökét tisztelte benne.
Zielinski Szilárd mostani évfordulóra megújult, Fiumei úti sírkertben található síremlékét Wälder Gyula tervezte, a mérnök medalionban látható portréját a sírkert számos alkotását jegyző Bory Jenő készítette. A síremlék három másik oldalán Zielinski három műve, a fogarasi vasbeton ívhíd, a soroksári szabadkikötő és a margitszigeti víztorony látható.