Hírek

„Kacsóh Pongrác egész életének egyetlen kincse a melódia volt. Végtelenségből jövő melódia, amely vigaszt adott és bátorított az éjszakában.” – ezzel a mondattal fejezte be Ravasz László püspök Kacsóh Pongrác búcsúztatását 100 évvel ezelőtt a temetésen résztvevők előtt. Az ott megjelent tízezres tömeg azt bizonyította, sokan szerették a nagy, tágra nyílt szemű dalszerzőt, akinek mindig valami szent tűz lobogott a szemeiben, és akit egyedivé tett kissé raccsoló, de mégis meleg, melodikus beszéde és ritmikus, egyéni járása. A tanárból lett zeneszerző alázatát mutatja, hogy élete végéig fanatikus szorgalommal képezte magát. Amikor már a János vitéztől volt hangos az ország, Kacsóh napjai nagy részét a zongoránál töltötte, és példátlan energiával csiszolta maga által fogyatékosnak vélt technikáját.” – kezdte köszöntőjét Tóth Zsolt, a NÖRI társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója. 

Hozzátette: A több mint hatezer sírt magába foglaló Nemzeti Sírkert olyan nagyjaink sírjait öleli fel, akik példaként állnak előttünk. Olyan példaként, mint Kacsóh Pongrác, aki munkásságával, szakmai alázatával maradandó értéket hozott létre – és zsinórmértékként szolgál számunkra is. A Nemzeti Sírkertbe sorolt, államilag védett sírokban nyugvó személyek ilyen zsinórmértékek, ezért kötelességünk nekünk, utódoknak megőrizni az emlékezetüket. Megtisztelő feladat számunkra, hogy ezeket a védett sírokat szükség esetén felújíttatjuk, a kerek évfordulókat figyelemmel kísérjük, és a maihoz hasonló megemlékezéseket szervezünk. Ezen értékmentő munka részeként idén a Miniszterelnökség támogatásával 59 síremléket újíttattunk fel országszerte, ebből huszonkettőt a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen, köztük a János Vitéz cmű daljáték szerzőjének síremlékét. 

A megemlékezésen emlékbeszédet mondott Kacsoh Dániel, Kacsóh Pongrác dédunokája, prof. dr. Molnár György, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának dékánja és Fancsali János zenetörténész. Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából a Kék tó, tiszta tó című dalt és a Rózsadalt Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes adta elő, zongorán Krasznai Gáspár karnagy kísérte. Közreműködött a Fővárosi Énekkar.

Kacsóh Pongrác (1873–1923) fiatal matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként kezdett zenét szerezni. Diákjainak írt dalműve nyomán kérték fel a János vitéz megkomponálására (1904). A premieren vált országos hírű zeneköltővé, csak a Királyi Színházban 689-szer játszották darabját. Korai halála miatt nem teljesedhetett ki zenei karrierje. Budapesten hunyt el 1923-ban, egy nappal az 50. születésnapját követően. Haraszti kőből készült síremlékének domborműve legnépszerűbb daljátékának főhősét, Kukorica Jancsi embernagyságú figuráját örökíti meg tilinkózás közben egy hatalmas szomorú fűz előtt üldögélve. Kacsóh Pongrác síremlékének ügyét a székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolát igazgató Gessler Ödön karolta fel, hogy méltó emléket állítson elődjének. A zeneiskola tantestületével nagyszabású koncertet adott a Vigadóban, ám a befolyt összeg nem fedezte volna az elképzelt síremléket. Ennek ellenére felkereste Füredi Richárdot, aki művészi lelkesedésből az addig összegyűlt pénzért is vállalta a munkát. A síremléket 1926-ban állították. Kacsóh Pongrác nevét főút is őrzi Budapest  XIV. kerületében.