"Wohl Janka úttörő módon elsőként nyitott kaput a magyar irodalomban a zsidó származású nők számára. Munkássága máig ható kérdéseket tesz fel identitásról, hovatartozásról, szabadságról" - mondta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) főigazgatója a Wohl Janka és Stefánia síremlékénél tartott ünnepségen.

Mint fogalmazott, a 19. század második felének polgárosodó Magyarországán két, egymással összefonódó társadalomtörténeti folyamat bontakozott ki párhuzamosan: a zsidó emancipáció és a női emancipáció.

"A Wohl nővérek, Janka és Stefánia nem pusztán elszenvedői voltak ezen változásoknak, hanem tudatos alakítói is. Írásaik, fordításaik, irodalomszervező tevékenységük révén olyan szellemi teret hoztak létre, ahol a női hang nemcsak unikálisan, hanem értékhordozóként szólalhatott meg" - hangsúlyozta Móczár Gábor.

Kiemelte: Wohl Janka műveiben egyszerre van jelen a kor finom társadalmi érzékenysége és a személyes tapasztalatból fakadó mélység; írásai arról tanúskodnak, hogy az emancipáció nem csupán jogi vagy politikai kérdés, hanem belső út is. Hozzátette: személyében példakép is volt, megmutatta, hogy a hagyomány és a modernitás nem egymást kizáró fogalmak.

A NÖRI főigazgatója elmondta, hogy a Wohl nővérek közös sírja államilag védett, és a NÖRI az idei évforduló alkalmából mintegy kétmillió forintos keretből újíttatta fel. Mészáros Zsolt irodalomtörténész, a Wohl nővérekről írt kötet szerzője arról beszélt, hogy Wohl Janka és Wohl Stefánia írtak, fordítottak, divatlapot szerkesztettek, magyar és európai lapokban, nemzetközi kiadóknál publikáltak.

"Életművük egyik jelentőségét a kulturális közvetítés adja. Példájukon keresztül a nők alkotó tevékenysége és a modernség kapcsolódási pontjai tanulmányozhatók. Testvérpárként életük és pályájuk együtt haladt, életművük ugyanakkor elkülönült egymástól"- fejtette ki.

Hozzátette: bár most kerek évfordulókon emlékeznek Wohl Jankára, születési éve a levéltári kutatások alapján nem a lexikonokban szereplő 1846, hanem 1843 volt. A muzeológus kitért arra, hogy Wohl Janka pályáját akarat és tudatosság jellemezte, amely mögött az anyagi függetlenség iránti vágy és szellemi elhivatottság állt. Költőként indult, első verseskötete 1861-ben, 18 éves korában jelent meg Jókai Mór kiadásában.

"Mestereként tekintett Arany Jánosra, akihez barátság is fűzte. Hangsúlyozta a demokratikus szemléletet, a nemek közötti egyenlőséget, a kölcsönös figyelem fontosságát. Német, francia és angol nyelvtudásának köszönhetően számottevő fordítói tevékenység fűződik a nevéhez; a Copperfield Dávid teljes szövegét 1877-ben ő ültette át először magyarra, illetve első nőként kapott fordítási megbízásokat a Magyar Tudományos Akadémiától. Az 1887-es, Liszt Ferencről szóló, franciául megjelent életrajza nemzetközi sikert aratott" - sorolta Mészáros Zsolt.

Mint megjegyezte, Wohl Janka mintegy harminc évet töltött a Magyar Bazár divatlap élén, szerkesztői munkájában sokáig húga segítette. "Az olvasók egyaránt útmutatást remélhettek tőle a háztartás, a műveltség, az ízlés, az önszerveződés, az anyagi és a szellemi önállósodás terén. Mind a szerkesztő, mind a lap aktívan részt vett a magyar nőemancipáció folyamatos építkezésében". Mészáros Zsolt említést tett a Wohl nővérek híres szalonjáról is, amely kiemelkedett a 19. század második felének társasági életéből, látogatói között magyar és külföldi művészek, politikusok, diplomaták, tudósok egyaránt megfordultak.

Szabó T. Anna költő, író, műfordító elmondta, hogy a Wohl nővérekről félig kész van már regénye, amit hamarosan be is fejez. "Nemcsak idealisták voltak, hanem úttörők is: megmutatták a világnak, hogy lehetnek nők is szabadúszók, a határok tágíthatók, a keretek nincsenek örökre behatárolva. Vagány, szikrázó szellemű nők voltak, megválogatták a szalon közönségét és nagyon céltudatosak voltak" - fogalmazott Szabó T. Anna, aki Wohl Janka egyik verséből, valamint a róla írt egyik saját költeményéből is felolvasott.

Wohl Janka és Stafánia sírjánál Szabó T. Anna, Móczár Gábor és Mészáros Zsolt közös koszorút helyezett el.