Veszprém
Emlékponttá nyilvánítás éve: 2026
A középkorban Veszprémben még nem működött önálló börtön, a rabokat a várhegy üregeiben őrizték. 1754–1763 között felépült az új vármegyeháza (Vár u. 19.), benne törvényszékkel és tömlöccel. Az épület azonban hamar szűknek bizonyult, a zsúfoltság és a rossz higiénés viszonyok miatt már a 18. század végén súlyos problémák jelentkeztek.
Az 1810-es földrengés után az épület átépítése elkerülhetetlenné vált. Az új, ötszintes vármegyeházát 1853-ban adták át; a börtön az alsó szinteken kapott helyet. Az épület szerkezete az idők során lényegében változatlan maradt, és 2003-ig az ország egyetlen működő várbörtöneként működött.
1904-ben átalakították a komplexumot, de a zsúfoltság továbbra is gondot jelentett. A rabok ellátása egyszerű és szigorú rend szerint zajlott, napi egyszeri meleg étkezéssel és rövid udvari sétával.
2003-ban a várbörtön bezárt, a büntetés-végrehajtási intézet új helyszínen, korszerűbb körülmények között működik tovább, 512 fős befogadóképességgel. Az intézet célja nemcsak a fogvatartás, hanem a reintegráció: a munkáltatás, az oktatás és a jóvátételi programok segítik az elítéltek társadalmi visszailleszkedését.
Tiszteletre méltó foglyok
Az épület a helyi emlékezet fontos helyszíne. Itt raboskodott 1944-ben Mindszenty József veszprémi püspök, későbbi esztergomi érsek és hercegprímás.
Az 1956-os forradalom eseményeihez kapcsolódva itt tartották fogva Brusznyai Árpád klasszika-filológust, a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács vezetőjét, akit 1958. január 9-én kivégeztek.
1956 novemberében a szovjet hatóságok itt gyűjtötték össze a forradalomban részt vett veszprémi egyetemistákat és oktatókat is, akiket később a Szovjetunió területére hurcoltak.