2024. május 16.
Petőfi Sándor ifjú emberként, 26 éves korában hunyt el. Nem ágyban, párnák közt, hanem a harc mezején, ahogy nevezetes versében megjövendölte. Szüleinek szíve azonban nem fájt már emiatt, mert nem sokkal előtte mentek el.
Petőfi Sándor ifjú emberként, 26 éves korában hunyt el. Nem ágyban, párnák közt, hanem a harc mezején, ahogy nevezetes versében megjövendölte. Szüleinek szíve azonban nem fájt már emiatt, mert nem sokkal előtte mentek el.
A szabadságharc évében, 1849-ben haltak meg mindketten a fővárosban. Petőfi édesapja halálakor, március 21-én Erdélyben volt Bem apó mellett, nem lehetett ott a két nappal későbbi temetésén sem. A Deák téri Evangélikus Lelkészi Hivatal által őrzött halotti anyakönyvben a következő bejegyzés áll: „Petőfi István Nógrádmegyei születésü feleséges mészáros / 58 éves / typhus”. Elsőre furcsa lehet a név, hiszen édesapját Petrovics Istvánnak hívták – eredetileg, de a márciusi forradalom után, tehát halála előtt kb. egy évvel felvette maga is a Petőfi nevet.
Petőfi hetekkel később értesült csak apja haláláról, ezután május 6-án írta meg Debrecenből e gyászhírt is közlő levelet Arany Jánosnak, hozzátéve, hogy az édesanyjáról még semmit sem tud. Három nappal később érkezett Pestre, ahol a rokon Revesz család terézvárosi otthonában láthatta viszont őt. Az imádva szeretett anya azonban már súlyos beteg volt és ez, a városban tomboló kolerajárvány néhány nap múlva elvitte. A halotti anyakönyvben egy lapra került élete társával. Utolsó heteit férje halála után, mint Petőfi iskolai padtársa és jó barátja, a család háziorvosa, Sass István egyik visszaemlékezésében írta: „busongásban s mondhatni elhagyatottság közt tölté”. A halottkém jelentésében rögzítették, hogy a halottvizsgálat a terézvárosi Erdősoron 93. sz. alatt történt meg és a haláleset május 17-én hajnali 4 órakor következett be.
A halotti anyakönyv tanúsága szerint férje után őt is Székács József pesti evangélikus lelkész temette, aki korának egyik kiváló egyházi szónoka volt. (Sok nevezetes embert búcsúztatott, pl. néhány évvel Petőfi édesanyja után József nádor feleségét Mária Dorottya hercegnőt és Vörösmarty Mihályt.) Hrúz Mária temetését a halála utáni nap reggelén tartották és fiai, Petőfi Sándor és István öccse is ott álltak a sírnál (utóbbi részt vett Buda éppen folyó ostromában). Természetesen bánatát a költő a temetés után nem sokkal egy versben vetette papírra, melyből a következő négy sort idézzük:
Láttam jó atyámat… vagy csak koporsóját,
Annak sem látszott ki csak az egyik széle,
Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,
Mikor jó anyámat tettük le melléje.
(Szüleim halálára)
A versírást megelőzte a levélírás, hiszen még édesanyja halála napján írt egy levelet barátjának, Arany Jánosnak, melyet a következőképpen kezdett: „Kedves barátom, oly csapások érnek, melyek megsemmisítenének, ha csupán fiú volnék s nem férj és apa is. Alig egy hete, hogy megtudtam apám halálát s holnap anyámat temetjük el, azt az anyát, kinél jobbat soha nem teremtett az isten, s kit én úgy szerettem, mint soha anyát nem szeretett senki. Sem apám, sem anyám többé! s e két csapás oly hirtelen jött egymás után ...” Ugyanezen napon egy hosszabb francia nyelvű levelet is írt Bem tábornoknak, amelyben szintén egyrészt szentelt szülei halálának. Arany május 23-án így válaszolt Petőfi fenti soraira: „Mélyen hatott rám a csapás, melly most másod izben, s olly rögtön az előbbi után sujtá fiui szivedet… Fatalis dolgok, öcsém, fatalis dolgok! Az ember nem tehet mást, mint elmondani az „allah kerim”-et és türni! – Add meg a hamvaknak, a mi a hamvaké, – azontul „légy férfi!” (https://dhupla.hu/text/PL-fond-VII-0036-0018_tei)
Petőfi szüleit a régi józsefvárosi temetőbe temették. A sírról Győry Vilmos író, akadémikus, pesti evangélikus lelkész 1880-ban a következőket írta: „A kőbányai akáczsortól jobb felé terül a katonai s régi józsefvárosi temető. Nem oly fényes, mint a kerepesi: igazán egy meghalt temető, beomlott hantokkal, málló sírkövek törmelékeivel, kidült keresztekkel. Az őrháztól, – mert őre még van e temetőnek, – délkeletre áll egy emelkedettebb helyen egy félöles vörösmárvány sírkő.” A sírkövet tehát az akkor gyakran használt tardosi vörös mészkőből készítették és felső részének fél kör alakú részén két egymást szorító kéz volt kifaragva, a négyszögletű alsó lapon pedig a következő véset állt:
A legszeretettebb Atya
s a legszeretettebb Anya
Debreczeni-Droppán Béla