2022. július 1.
Batthyány Ilona grófnő az első felelős magyar miniszterelnök, németújvári gróf Batthány Lajos leánya erős akaratú, családját, hazáját szerető, büszke nő volt. 180 éve, 1842. július 1-jén a Vas megyei Ikerváron született. Édesanyja, Zichy Antónia (1816-1888), és annak húga, Karolina (1818-1903) a reformkor ünnepelt szépségei közé tartoztak, erőteljes egyéniségük nagy hatással volt a kor társadalmi elitjére.
Az arisztokráciától a magát hangsúlyozottan távoltartó Petőfi Sándorra is olyan hatást gyakorolt a két főrangú hölgy, hogy megírta a Batthyányné és Károlyiné grófnék című lelkes költeményét. Ennek utolsó versszaka így kezdődik: Ragyogjatok ti ébredő hazánknak / Hajnalsugárral, testvércsillagok.
Batthyány Lajosnak és Zichy Antóniának - akik 1834-ben kötöttek házasságot - három gyermeke élte meg a felnőtt kort: Emanuella (Emmy) (1837-1922), Ilona (1842-1929) és Elemér (1847-1932).
GYERMEK ÉS IFJÚKORA, CSALÁDI ÉLETE
Batthyány Ilona gondtalan gyermekéveit a család ősi ikervári kastélyában töltötte. Persze sokat tartózkodtak Pesten is, hol a Batthyány által bérelt palotában, hol pedig a Károlyi-palotában, nagynénje, Karolina otthonában.
A pesti évekhez kapcsolódik egy történet, amit Ilona mesélt el édesapjáról:
1848 Húsvét vasárnapján, ami akkor április 23-ára esett, a néhány héttel korábban kinevezett miniszterelnök a családjával délelőtti misén volt a Mátyás templomban. Az istentisztelet után Batthyány Lajos a feleségével, lányaival, Emmával és Ilonával, a gyerekek nevelőnőjével, Orczy grófékkal, és sógora, Károlyi gróf családjával betért a néhány tíz méterre lévő Ruszwurm Cukrászdába, ami akkor még a Schwabl nevet "viselte".
A törzsasztaluknál foglaltak helyet, s a lányok a francia nevelőnő minden békítési kísérlete ellenére összevesztek azon, hogy ki üljön édesapjuk ölébe. Batthyány rajongásig szerette kislányait, s rögtön igazságosan döntött: egyiküket a jobb, másikukat a bal térdére ültette. Ezzel pillanatnyilag "béke" lett, ami azonban csak addig tartott, amíg a lányoknak ki nem hozták a torta szeleteket, s az egyiken három, a másikon pedig négy mogyoró volt.
Persze, mindketten a négy mogyisat akarták. Mielőtt odasóztak volna egymásnak, a gróf ismét "igazságot" tett, gyorsan bekapta az egyik mogyorót, s így már mindkettőn három-három volt. Ezzel lenyugodtak a kedélyek, s mindenki hozzáfogott a sütemény elfogyasztásához...
Ennek a boldog gyermekkornak 1849. január 2-án hirtelen vége szakadt. Ezen a napon szállta meg az osztrák katonaság az ikervári kastélyt, házkutatást tartottak és Batthyány Lajos letartóztatási parancsát adták át feleségének, Zichy Antóniának. E naptól kezdve 1849. október 6-ig, Batthyány kivégzéséig a család az apa börtöneit követve szinte folyamatosan úton volt. A gyermekeknek néha sikerült találkozni édesapjukkal. Édesanyjuk, Zichy Antónia emlékezéseiben feljegyezte, hogy az utolsó börtönbeli találkozáson, 1849. október 4-én az Újépületben Ilona énekelt édesapjának, s ez felvidította Batthyányt. Kérte, hogy Antónia taníttassa a kislányt zenére, mert Ilonának jó hangja van. Ezt az anya később híven teljesítette, s nem kisebb zenész, zeneszerző, mint Erkel Ferenc volt a tanító.
Férje halála után gyermekeivel elhagyta az országot. Minden bizonnyal szabályosan, útlevéllel, tudniillik a hatóságok számára ez kívánatos volt. Emlékezései szerint utolsó találkozásuk alkalmával férje azt ajánlotta, hogy menjen Pozsonyba atyjához, Zichy Károlyhoz. Ő azt felelte, hogy sógornőjéhez, Emmyhez (gróf Karol Westerholt feleségéhez) készül Bajorországba.
Batthyányné az 1849 utáni emigrációban nem játszott aktív szerepet. Mint a hamis vádak alapján kivégzett első felelős magyar miniszterelnök özvegye szimbólummá vált az európai magyar emigráció számára. Ez magyarázza az osztrák politikai rendőrség folyamatos érdeklődését, ami csak egy évtizeddel hazatérése után szűnt meg.
Az özvegy 1850-ben a Zürich melletti Rorschachba költözött. Az emigráció éveiben Franciaországban (Párizs, Montmorency) és Svájcban tartózkodtak. Batthyány vagyonát elkobozták, de saját vagyonából gond nélkül élhetett.
Vele ment a vagyontalan és jövedelem nélküli Horváth Mihály történész, püspök, aki a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1851-ben, több emigránssal együtt távollétében őt is halálra ítélték, „in effigie” fel is akasztották. Az emigrációban ő lett a Batthyány gyermekek nevelője, és nemcsak oktatásukról, hanem hazafias nevelésükről is gondoskodott. Mindhárom testvér rajongó szeretettel ragaszkodott nevelőjükhöz. Ilona később itthonról még egy saját kezűleg készített kézimunkát is küldött neki ajándékba. Horváth Mihály ugyanis még hosszú évekig nem térhetett haza.
Batthyányné Zichy Antónia 1856-ban engedéllyel gyermekeivel együtt hazatérhetett. Először a fővárosban a József nádor téren laktak, majd a Koronaherceg utcában, végül a Borz utca 10. számú házban találtak otthonra. A grófnő nemsokára vidékre, a Pápától nem messze fekvő dákai kastélyba költözött. Itt fejezte be a gyermekei számára írt visszaemlékezéseit férje bebörtönzésének és kivégzésének körülményeiről. Urbán Aladár professzor tanulmányával és előszavával jelent meg a "Gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia grófnő visszaemlékezései férje fogságára és halálára” című kötet.
Batthyány Lajosné nem vonult vissza a közélettől, tette, amit az adott politikai viszonyok engedtek. Utolsó ismert nyilvános szereplése 1870. június 9-én, férje ünnepélyes újratemetésén volt, ahol lányaival, azok férjeivel és Elemér fiával vett részt. A Vasárnapi Újság július 5-19. között három számban foglalkozott az országos politikai rendezvénnyel. A lap június 19-én Batthyányné életútjának fontosabb eseményeit tekintette át. A címlapon közölte gyászruhás arcképét, amely mintegy sugallta, hogy ő a „nemzet özvegye”.
A lányok közül először az idősebb, Emma ment férjhez. Esküvője, melyen Deák Ferenc is jelen volt, az osztrák uralom elleni valóságos hazafias demonstrációvá vált 1859-ben.
1860-ben Batthyány Ilona is férjhez ment, gróf Keglevich Bélához. Az esküvőt nem véletlenül a Ferences-templomban tartották, ahol Ilona édesapja nyugodott. Ismeretes, hogy Batthyány Lajost kivégzése után titokban a Pesti Belvárosi Ferences-templomban, az altemplom egyik kriptájában temették el, s erről akkor csak a család, és néhány beavatott tudott. A Vasárnapi Újság 1860. augusztus 19-i száma részletesen beszámolt a nagy érdeklődéssel kísért eseményről:
"(Fényes esküvő.) Üdvözült gr. Batthyány Lajos ifjabbik lánya
Ilona grófnő s gr. Keglevich Béla f. hó 15-én d. u. 4 órakor tartották meg ünnepélyes egybekelésüket Pesten a ferencziek templomában. A fényes nászsereg gr. Károlyi palotájából indult ki, s az egyetem-utoza és a barátok tere, melyeken átvonult, a kíváncsi nézők töméntelen sokaságától volt ellepve, mely a boldog párt harsány éljenekkel üdvözölte. A templom is zsúfolva volt, minden zugában, az emberek (különösen a kiváncsiabb nem) a padok tetején egymás hátán álltak, sőt még a szószéket is igénybe vették, nem ugyan istenigéjét hirdetni, hanem hogy tanui legyenek egy nagyúri fényes esküvőnek , minő nem minden nap adja elő magát. A fiatal párt az Ur hajlékában is hatalmas éljenekkel fogadták, mely megtisztelő nyilatkozvány a szertartás bevégzése után, a nászsereg ki-, és hazavonulásakor is zajosan ismétlődött. Őszintén óhajtjuk, hogy a szent frigy a boldogság kiapadhatlan forrása legyen az uj házaspárra nézve."
Ilona később azt mondta, azért a Ferences-templomban kötött házasságot, hogy az ott nyugvó édesapja is jelen lehessen az esküvőn.
A házasság azonban nem sikerült, válással végződött. Ilonának egy fia született ebből a házasságból, Keglevich Béla (1862, Tápióság), akinek két gyermeke volt, Ilona és Pál. Keglevich Ilona egy távolabbi rokonhoz, Batthyány Tamáshoz ment feleségül, aki az I. világháborúban meghalt.
Válása után, hogy később újra férjhez tudjon menni, Batthyány Ilona áttért az unitárius vallásra, és 1879-ben megkötötte második házasságát a nála 10 évvel fiatalabb, a szintén unitárius vallású gróf Beniczky Gáborral. Ekkor költözött Cinkotára, a Beniczky család kastélyába, ahol kerek fél évszázadon keresztül lakott. Batthyány Ilonát később csapások sora érte. 1880-ban született kislánya, Beniczky Lea Valentina 1883-ban hashártyalobban meghalt. Beniczky Gábor, könnyelmű, költekező életmódja is sok keserűséget okozott feleségének. Volt, hogy saját birtokaiból fizette ki a kártyaadósságokat, de nyilván egy idő után ez kettőjük között feszültség forrása lett. Beniczky Gábor 1894. július 3-án, 42 éves korában öngyilkos lett.
KÖZÉLETI SZEREPVÁLLALÁSA
1861-ben, Damjanich Jánosné kezdeményezésére megalakult a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete. Az egyesületi munkában Batthyány Ilona édesanyja, Zichy Antónia komoly szerepet vállalt, az egyesület egyik alapítója és vezetőségi tagja volt. Az egyesület munkája az elnyomás éveiben csupán jótékonysági tevékenységre szorítkozhatott, de így is jelentős eseményeket tartottak. Nagyszabású női bazárt, jótékony célú hangversenyeket szerveztek, ezek bevételét árvízi segélyekre, leveskonyhák felállítására fordították.
1866-ban Leányárvaházat és Nevelőintézetet alapítottak árva leányok részére, ahol a tanügyi bizottság elnöki tisztét Batthyány Lajosné töltötte be. Zichy Antónia halála után a tiszteletbeli alelnök Batthyány Ilona lett.
A fővárosban az intézet a Damjanich utcában kezdte meg a működését, de a hely egy-két évtized után a szervezet számára szűkösnek bizonyult. Ekkor özvegy Beniczky Gáborné gróf Batthyány Ilona felajánlotta, hogy a belvárostól ugyan kissé messzebb fekvő Cinkotán, olcsó telken építsék fel az intézetet, az ő parkja mellett. Az épület 1906-ra készült el. 1919-ben az állam Pozsonyból ide telepítette át a Magyar Királyi Állami Tanítónőképző Intézetet. Az „intézetet” (ahogy a helyiek is nevezték) Batthyány Ilona patronálta 1929-ben bekövetkezett haláláig. A Magyar remekírók sorozatának odaajándékozásával megteremtette az iskola könyvtárának alapjait.
Gyakran vendégül látta a parkban és kastélyában az intézet növendékeit, tanárait. Ma a Szerb Antal Gimnázium működik az épület falai között. A kastély, amely az intézet közelében állt, és ahol Battyhány Ilona haláláig lakott, a második világháborúban elpusztult, de látható egy 1935-ben készült magyar filmben, amelyet itt forgattak. A film Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényéből készült, azonos címmel.
Batthyány Ilona halála után a parkot az intézet kapta meg.
„… Cinkotai kastélyomat, udvaromat, kertemet összes melléképületével együtt úgy, amint az ma bekerítve van, berendezés és bútorzat nélkül korán elhunyt kisleányom emlékére a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének hagyományozom és rendelem átadni azon rendeltetéssel és kötelezettséggel, hogy a kertet, ahol kisleányom egy külön emelt épületben eltemetve van, s ahová engem is eltemetni fognak, a sírbolttal együtt a mostani állapotban ’Lea telep’ cím alatt örök időkre fenntartani és gondozni köteles, mi célból a fenti ingatlanra az elidegenítési tilalom kapcsán a fenti kötelezettség is telekkönyvileg feljegyzendő lesz…” (részlet Batthyány Ilona végrendeletéből)
Az iskola parkjában, szépen helyreállított állapotban ma is látható a kislány sírboltja, de ő a család tagjaival együtt ma már a Fiumei úti sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszik.
BATTHYÁNY ILONA, MINT MAGÁNEMBER
Batthyány Ilona mindig figyelemmel kísérte a körülötte élő emberek sorsát. A grófnőt a cinkotai birtokán lakók szerették, sokukon segített. Így például védnöksége alá vette a Reisz Berta által vezetett rákosszentmihályi varró- és ipariskolát is. Nagyobb összeget adományozott a cinkotai tűzoltóság javára. Az árvaházban nevelkedő gyerekek számára egy cirkuszi társulatot hívott meg, fizette annak költségeit. Az előadás befejeztével maga vezette a gyerekeket vissza a kastélya melletti intézetbe.
Azt mondták róla, hogy nagyon szeretett a cinkotaiak között időzni. Névnapján, augusztus 18-án bort osztott szét a falu lakosai között. Szívesen táncolta a csárdást, kártyázott, hallgatta a cigányzenét lakodalmakban, bálokon. Kedvelte a magyar nótákat, a népdalokat. Ezeket egy füzetbe írta, ami ma is megvan. Ebben a füzetben receptjeit is gyűjtötte. Saját maga is próbálkozott zeneszerzéssel. Egyik szerzeménye, a Mátyásföldi csárdás címmel meg is jelent az egyik korabeli újságban.
A cinkotaiak körében fennmaradt egy anekdota egyik betyáros virtusáról, amikor kétlovas kocsijával a Gödöllőre igyekvő császár hintója elé hajtva Ferenc Józsefet hosszabb úton csak lépésben engedte továbbhaladni. A császár - amikor megtudta, kié az előtte nyilvánvaló szándékossággal poroszkáló kocsi - ezt szó nélkül tűrte, ami felfogható bűntudata beismeréseként is.
A 78 ÉVES ÉLETMENTŐ
Cinkota mellett folyik az eredetileg bővizű Caprera patak. A ma már csak csekély vizű csermely a Cinkota és Árpádföld határánál eredő Caprera forrásból ered. A forrás és a patak elnevezése Batthyány Ilonától származik, aki nagy tisztelője volt Garibaldi olasz szabadsághősnek, aki az olasz államtól Caprera szigetét kapta ajándékba. A patak kimélyülő medre lehetőséget biztosított szabadtéri strandfürdő létesítésére. Ebben a fürdőben történt az az eset, melyet az 1920. december 23-i Minisztertanácsi Emlékeztető így ír le (eredeti helyesírással idézve):
"Ladik Gyula belügyminiszteri államtitkár előadja, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja az 1920. évi augusztus hó 30-án kelt ad.595. számu felterjesztésében özv. Beniczky Gáborné szül. Batthyány Ilona grófnőnek áldozatkész magatartással véghezvitt életmentéséért magas elismerésben részesítését hozta javaslatba. A hatóságtól beérkezett adatok szerint az életmentés a következőképen történt: Belovai Gáborné született Zsigai Rozália czinkotai lakosnak a czinkotai Caprera elnevezésű szabadfürdő bérlőjének Gábor nevű ötéves gyermeke 1920. évi junius hó utolsó napjainak egyik délelőttjén közvetlen a víz partján levő kabinok előtti padlózaton játszadozott, midőn egyszerre egyensulyát veszítve, fejjel előre a vízbe zuhant. A fürdőkben abban az időben a gyermek anyján és az ekkor már felöltözőben levő özv. Beniczky Gáborné született Batthyány Ilona grófnőn kivül senki sem volt. Az anya, az ijedségtől lélekjelenlétét elveszítve, gyermekének megmentésére nem tett kisérletet, a jelenlevő Batthyány Ilona grófnő azonban nyomban ruhástul utána ugrott s a gyermeket, kit már a víz a színhelyről körülbelül 15 méterre levő zsilip felé sodort, szerencsésen kimentette. A baleset szinhelyén a viz nem mély, de sodra erős, ugy, hogyha segítség nem érkezik, az uszni nem tudó kis gyermeket a zsilipnél levő mélyebb víz felé sodorta volna s ott pusztult volna. Az előadottak alapján és különös figyelemmel arra, hogy az életmentő özv. Beniczky Gáborné született Batthyány Ilona grófné elaggott korban levő 78 éves nő, - nevezettnek áldozatkész magatartásááért, mellyel egy ember életét megmentette, magas elismerésben való részesítés iránt előterjesztést tenni szándékozik. Kéri minisztertanácsot, hogy ezen előterjesztéhez hozzájárulni méltóztassék. - A minisztertanács hozzájárult.”
A GRÓFNŐ VÉGRENDELETE ÉS HALÁLA
Batthyány Ilona 1929. március 21-én hunyt el. A grófnő rendkívül takarékos, jól gazdálkodó asszony volt. Második férje halála után sikerült anyagilag ismét talpra állnia, vagyonos asszonyként halt meg. Az elhunyt grófnő ravatalát a kastély előcsarnokában állították fel, száz szál gyertya között. A ravatalt Cinkota és Dáka községből - utóbbi édesanyja, majd az ő saját birtoka volt - háromezer ember kereste fel. Cigányzene kíséretében emelték a vörösréz koporsót a hatfogatú gyászkocsira.
Végrendeletében vagyonát nem rokonaira, hanem 60, általa kiválasztott, hozzá közel álló személyre, intézőjére, házvezetőnőjére, kocsisokra, inasokra, cselédlányokra hagyta, valamint az unitárius vallású szegény iskoláskorú gyermekekre.
A végrendeletet rokonai megtámadták, Batthyány Ilonát 1932-ben, halála után három évvel elmebeteggé akarták nyilváníttatni. Az Est 1932. december 8-i száma írta meg, hogy 12 milliós hagyatéka miatt elkeseredett harc indult meg azok között, akikre vagyonát hagyta, és azok között, akik jogot formáltak az örökségre. Utóbbiak bizonyítékul hozták fel, hogy szélsőségekre hajló, rapszodikus alkat volt, cigányzenés népmulatságokat szervezett, a cinkotai cigányokat taníttatta, nyolcvanéves korában is fiatal parasztlegényekkel táncolt, kártyázott. Ezzel szemben több mint 100 tanú állította, hogy a grófné szellemes, okos nő volt, lelki frissességét még 87 éves korában is megtartotta.
1936-ban a Kúria jogerős döntése érvényesnek mondta ki a grófnő végrendeletét, a rokonság keresetét elutasították.
EMLÉKEZETE
A Batthyány-mauzóleum mellvédjén lévő márványtábláján a következő áll: Özv. BENICZKY GÁBORNÉ szül. BATTHYÁNY ILONA grófnő 1842–1929
Cinkotán a 21. században is utca, telep, iskola viseli a nevét, de a településen a 19. és a 20. században (ekkor még Cinkota magában foglalta Mátyásföldet és Sashalom nagy részét), már életében is, több közterületet róla neveztek el.
A második világháborúban elpusztult cinkotai kastély kertjében lévő Batthyány Ilona Általános Iskolában festmény, bronz dombormű, emléktábla őrzi emlékét.
A Szerb Antal Gimnázium falán pedig két emléktábla emlékezik meg róla.
1989-ben emléktáblát avattak tiszteletére családjának dákai kastélyában. Az emléktábla szövege: Gróf BATTHYÁNY LAJOS az első felelős miniszterelnök családjának egykori kastélya. Itt lakott apja hazafias szellemét híven ápoló leánya, a falu jótevője BATTHYÁNY ILONA. Hálás emlékezettel Dáka község lakossága 1989
Batthyány Casino / Szili Márta - Joó Alfréd