Műhely

Tisztelt Elnök Urak!
Tisztelt Főigazgató-helyettes Úr!
Tisztelt Emlékező Közönség!

Azt szoktuk mondani a Fiumei úti sírkertre, hogy az újkori magyar történelem lenyomata, egyfajta nyitott történelemkönyv. Hiszen itt áll többek között Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Kossuth Lajos mauzóleuma, de a temető nemzetünk nagyjainak emlékezete mellett az 1849 óta egymást váltó történelmi korszakok lenyomatát is őrzi. Itt nyugszanak legnagyobb számban a magyar történelem és kultúra nagyjai, a síremlékek jelentős része pedig művészettörténeti érték, híres építészek, szobrászok alkotása. A sírkertben külön parcellát kaptak a művészek, a jakobinusok, az 1848-as és 1956-os forradalmak hősei. Tavaly október óta Kazinczy Lajos emlékhelyénél emlékezhetünk az aradi vértanúkra, jövőre pedig a felállítandó határon túl nyugvók emlékhelyénél gyújthatunk gyertyát az országhatárainkon kívül eltemetett honfitársainkért. 

Tisztelt Emlékezők!
A Nemzeti Örökség Intézetének nem titkolt célja, hogy a Fiumei úti sírkert egy olyan nemzeti emlékhely legyen, ahol mindenki emlékezhet elhunyt magyarjainkra, nemcsak az itt található síremlékeknél, de olyan emlékpontoknál, emlékhelyeknél is, amelyek szimbolikus nyughelyként hirdetnek egy-egy hősi időszakot. 

Ilyen emlékpontot avatunk ma. Mányoki Ádám, a „magyar barokk halhatatlanja” emlékhelyénél nemcsak a festőre, de a barokk kor legkiválóbb művészeire is emlékezhetünk itt, a Fiumei úti sírkertben. Örömmel álltunk a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kezdeményezése mellé, hiszen így   a „művészet mikes kelemenje” nem csak mint barokk festő élhet emlékezetünkben. Neki köszönhetjük, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem karakteres arcvonásait mindannyian ismerhetjük, hiszen történelemkönyveinkben nemzedékek óta szerepel.  

Tisztelt Emlékezők!
Lackfi János szerint „olyan az emlékezet, mint egy öreg kekszes doboz, azt se tudod már, mi minden van benne, iskolai zsírkréta, nagyanya nagyítólencséje, kisfiad autós kártyája, (…) minden és semmi. Néha nincs benne, amiről biztos voltál, hogy ott tartod, máskor olyasmire bukkansz, amiről biztosra vetted volna, hogy már régen a szemetesben kötött ki.”
Ha megengedik a hasonlatot: a Fiumei úti sírkert legyen mindannyiunk kekszes doboza, benne azokkal az emlékekkel, amiket újra és újra elővéve nemzetünk története, hőstettei és szomorú időszakai egyaránt felelevenednek, még azok is, amelyekről azt hittük, már régen elfelejtettük őket. Mert az emlékezés az alapja közös jövőnknek, a magyar emlékezet a záloga annak, hogy magyarságunk még legalább ezer évig fennmaradjon. 

Köszönöm, hogy meghallgattak!