A Nemzeti Örökség Intézete 2025. november 21-én Nemzeti Emlék-Őr díjat adományozott Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet pedagógus és Orosz Örs értékmentő számára a kolozsvári Vallásszabadság Házában.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet laudációja
A Kolozsváron született Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet munkásságának középpontjában több, mint fél évszázada a Házsongárdi temető magyar vonatkozású sírjairól való gondoskodás áll.
Az 1970-es évek elején figyelt fel a Házsongárdi temető sírjainak gondozatlanságára, és arra, hogy a helyi diákok milyen keveset tudnak a sírkertről. Ezen okok miatt támogatókat, aktív résztvevőket szervezett a temető sírjainak gondozására, majd aktív tevékenysége révén ez a mozgalom a sírok szakszerű karbantartásává fejlődött tovább.
A tevékenység kiterjesztése miatt Tőkés Erzsébet 1999-ben létrehozta a Házsongárd Alapítványt, amelynek igazgatói tisztségét azóta is betölti. Az évek során az alapítvány nevéhez számos sírhely megmentése, felújítása fűződik: többek között a Sigmond-mauzóleumé, a Béldi-kriptáé, az iktári Bethlen-, a bethleni Bethlen- és a Jósika-kriptáé, valamint Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Genersich Antal orvos síremlékéé.
Az alapítvány elkészítette többszáz sír műemléki adatlapját, amelyek román hatóságokkal való hivatalos elismertetése érdekében Tőkés Erzsébet vezetésével évek óta jelentős küzdelem folyik.
A Kárpát-medence különböző területein gyakran tart bemutatókat a Házsongárdi temető magyar vonatkozású kincseiről.
Munkásságának eredményeként 2004-ben a Házsongárdi temetőnek ítélték oda a Magyar Örökség-díjat.
Tőkés Erzsébet tevékenységéért 2009-ben Kós Károly- és Podmaniczky-díjban, 2010-ben pedig Kőváry László-díjban részesült, továbbá 2011-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, majd 2022-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet életpályájából a lokális magyar értékek jövő generációi számára való megóvását állhatatosan a zászlójára tűző, példaértékű munkabírású személyiség képe rajzolódik ki.
Orosz Örs laudációja
A Dunamocson született Orosz Örs pályafutását a kezdetektől fogva, a politikai és a civil szférában betöltött pozícióiban végigkísérte a felvidéki magyarság érdekeinek képviseletére és helyzetének javítására irányuló törekvés.
Többek között tagja volt a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalomnak, amely fontos szerepet játszott a magyar nyelvhasználat előmozdításában a társadalmi érintkezés különböző területein.
14 éven keresztül volt a felvidéki magyarság legjelentősebb nyári rendezvénye, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, amelyet jelenleg is szervez a Sine Metu Egyesülettel.
Orosz Örs vezetésével az Egyesület elmúlt években számos emlékezetpolitikai projektben mutatta meg, hogy a civil összefogás hegyeket képes megmozgatni. Munkájuk eredményeként került többek között újraállításra az elveszett feketehegyi Tompa Mihály-szobor Gombaszögön, újraöntésre a ledöntött lőcsei honvédszobor, felújításra az eperjesi Petőfi-Tompa-Kerényi obeliszk, és nem utolsó sorban megtalálták, és újraállították a roskoványi első honvédemlékművet.
Szintén az egyesületnek köszönhető a gombaszögi középkori pálos kolostor feltárása és folyamatos helyreállítása.
Két nagyszabású, átfogó kiadvány is fűződik a nevéhez: Szoborsorsaink című könyve a mai Szlovákia 1945 előtt keletkezett, magyar vonatkozású emlékhelyeinek sorsát mutatja be. Ő kezdeményezte emellett a Szlovákiai műemlékek képes enciklopédiája című útikönyv létrehozását is.
Orosz Örs eddigi életpályája a felvidéki magyarság érdekében végzett elméleti és gyakorlati munka kimagasló példája.