Nemzeti emlékhelyek

A nagycenki kastély már a magyar művelődéstörténetben kiemelkedő szerepet játszó Széchényi Ferenc életében is meghatározó jelentőséggel bírt, hiszen ő volt az, aki a család állandó lakhelyévé tette a birtokot. Fia, a Kossuth Lajos által a „legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyi István Bécsben született, gyermekkorát pedig részben ott, részben Nagycenken töltötte.  A magyar történelem egyik legnagyobb hatású politikusának életében meghatározó szerepet töltött be a nagycenki birtok, amelyet naplójában is gyakran említett.

A család históriájával összefonódott nagycenki kastély története a 18. század első felében kezdődött. Az építkezések Széchényi Antal nevéhez fűződnek, aki a híres építésztől, Franz Anton Pilgramtól is rendelt terveket, amelyek megvalósítására azonban nem került sor. A kastély az 1750-es években épült, kialakítása során pedig az egykor a helyén álló majorsági épület alapfalait is felhasználták. Az épület keleti szárnyában ekkor kápolnát, a nyugatiban pedig színháztermet hoztak létre.

Nagyjából erre az időszakra tehető a kastély előtti kert kialakítása is, amelyet a korszak legjelentősebb főúri kertjei között tartottak számon. A park több periódusban bővült, először angolkerti elemekkel gazdagították a 18. század végén, az 1860-as években pedig különleges növényfajtákkal bővítették. A park folytatásában kapott helyett Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna jóvoltából a híres hársfasor. A nagyjából két és fél kilométer hosszú fasor, amely egykor több mint hatszáz hársfából állt, ma a Fertő-táj világörökségi területének része.

Széchényi Ferenc feleségével, Festetics Juliannával (aki a keszthelyi Georgikont is megalapító Festetics György testvére volt) 1783-ban költözött a nagycenki kastélyba. Itt őrizte híres gyűjteményét, amelyet 1802-ben a nemzetnek adományozott, ez lett később az Országos Széchényi Könyvtár és 1810 után részben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egyik alapja, más társadalmi adományok mellett. Széchényi Ferenc a kastélyt át kívánta alakíttatni, az épületet több helyen is kétszintessé bővítette Ringer József tervei szerint, a kastély ekkor kora klasszicista homlokzatot kapott.

Széchényi Ferenc 1820 decemberében elhunyt, végrendelete értelmében pedig Nagycenk Széchenyi Istváné lett, aki ezekben az években viszonylag keveset tartózkodott a kastélyban. Ő az épületet a soproni Hild Ferdinánd tervei szerint építtette át az 1830-as években. A kastélyt ekkoriban modernizálták, technikai felszereltsége a korban rendkívül magas színvonalúnak számított. Keleti szárnyában lótenyésztés folyt, amely a később híressé vált cenki ménes alapját jelentette. A gróf még döblingi tartózkodása idején is rendszeres utasításokkal látta el a nagycenki gazdaságot.

A kastély a második világháború végéig a Széchenyi István által kialakított képet őrizte. 1945-ben súlyos károkat szenvedett, berendezésének jelentős része elpusztult, átfogó helyreállítását 1969-ben kezdték meg. A felújított épületben ma emlékmúzeum működik, amely a család történetét, valamint Széchenyi István életét és munkásságát mutatja be.

A család emlékét őrzi Nagycenken a temetőben álló Széchenyi-mauzóleum is. A családi temetkezőhely barokk kápolnája a 18. század második felében, a klasszicista előcsarnok pedig a 19. század elején készült. A barokk kápolna alatti kriptarészben nyugszik Széchenyi István és felesége, Seilern Crescentia. Az előcsarnok alatti sírkamrában a család 47 tagja van eltemetve, köztük Széchényi Pál kalocsai érsek. A család mauzóleuma fontos kegyeleti helyként egészíti ki a nagycenki kastély magyar kulturális emlékezetben betöltött szerepét.