Rövid leírás
A budapesti Szépművészeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnokának vezetője (1913–1919); az. I. világháborúban önkéntesként az orosz fronton szolgált (1914–1916). A Tanácsköztársaság idején részt vett a bécsi ellenforradalmi szervezkedésben (1919), a bukás után Horthy Miklós fővezérségén helyettes kormánybiztos (1919–1920), majd a vezérkari főnökségen szolgált (1920–1934). Az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója (1934–1944), németellenes magatartása miatt az ország megszállása után nyugdíjazták (1944. márc.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1931–1944). A Felsőház tagja (1935–1942). A II. világháború végén, családjával divényi birtokára vonult vissza (1944–1945), a II. világháború után, a csehszlovákiai hatóságok Magyarországra toloncolták (1945). Miután budapesti lakása a főváros ostroma idején megsemmisült, Abára költözött. A Magyar Néprajzi Társaság elnöke (1935–1944). Az Archaeologica Hungarica társszerkesztője (Fettich Nándorral és László Gyulával, 1934–1944).
Művésznek készült, elsősorban grafikákat és fametszeteket alkotott; 1906-ban, Budapesten, gyűjteményes kiállításon mutatta be munkáit. Az 1910-es években felhagyott a művészi pályával, érdeklődése a magyar őstörténet, ill. a régészet és a művészettörténet felé fordult.