Rövid leírás
A budapesti Paedagogium r. tanára (1902–1905), a pozsonyi jogakadémián (1905–1907), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1912–1915), a budapesti tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen a filozófia ny. r. tanára (1915–1933); közben a Tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztos eltiltotta a tanítástól (1919). A proletárdiktatúra után az akadémikusok, ill. az akadémiai tisztviselők „tanácsuralom alatti magatartását” vizsgáló ötös bizottság tagja (1919. aug.). A Felsőház póttagja (1927-től). Az MTA II. Osztálya elnöke (1931–1933). A Magyar Filozófiai Társaság főtitkára (1909–1915), alelnöke (1915–1920), elnöke (1920-tól). Az Országos Közoktatási Tanács alelnöke (1921–1925). A Magyar Pedagógiai Társaság t. tagja (1932).
A két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb filozófusaként munkásságának első szakaszát a modern, a kantiánus kriticizmussal, pszichológiával és empiriokriticista tudományelmélettel megalapozott pozitivizmus jellemzi. Elsőként törekedett a pozitivizmus és a kriticizmus összekapcsolására, amely először ismeretelméleti felfogásában jelentkezett. A forradalmak, az elvesztett világháború és az ország trianoni szétesése felerősítették konzervativizmusát, fokozták a vallás felé fordulását, és figyelmét az életfilozófia felé fordították. Élete utolsó szakaszában a logicista racionális filozófiai törekvés és az életfilozófiai-vallásbölcseleti irány egy teista metafizikában egyesült.
(A kép forrása: Wikipédia)
Irodalom
Pauler Ákost édesapja, Pauler Gyula mellé temették a Kerepesi úti Temetőben. 1952-ben, amikor a sírt felszámolták, az állam az exhumáltakat a Rákoskeresztúri Temetőben helyezte el. Újabb harminc év múlva, Pauler Katalin leánya, Bogyay Piroska a hamvakat Badacsonyba hozatta, és a Szent Donát-kápolna altemplomában helyezte örök nyugalomra.