Rövid leírás
A két világháború között a békési képviselő-testület tagja, községi bíró (1931–1934). A Független Kisgazdapárt (FKgP) alapító tagja (1930-tól), a párt Békés vármegyei szervezetének elnöke, az országos nagyválasztmány tagja (1933–1947). A Békés vármegyei törvényhatósági bizottság tagja (1934-től), az FKgP országgyűlési képviselője (Békés vármegyei lista, 1939–1944). A Magyar Parasztszövetség alapító alelnöke (1941-től).
A II. világháború után Békés vármegyében újjászervezte az FKgP-t. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Békés, 1944–1945), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Békés vármegye, 1945–1947). A Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkára (1944. dec. 23.–1946. febr. 23.), Nagy Ferenc kormányának államminisztere (1946. febr. 23.–1946. dec. 18.). Az FKgP alelnöke (1945. aug.–1947), a Politikai Bizottság (PB) tagja (1945. aug.–1947. febr.). Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és emigrációba kényszerítése után szembefordult a pártvezetéssel, az FKgP képviselőiből megszervezte a pártalkotmányhoz ragaszkodó, ún. alkotmányvédő csoportot, de hamarosan kilépett a pártból (1947. aug.). A Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott, a hatóságok azonban megakadályozták jelölését az 1947. aug.-i országgyűlési választásokon.
A politikától visszavonulva ismét gazdálkodni kezdett, kuláklistára tették (1950), lemondott földjéről. Debrecenben, majd Budapesten fizikai munkás (1950–1956). A forradalom és szabadságharc idején bekerült az újjászerveződő FKgP Intézőbizottságába (1956. okt. 30.), Nagy Imre koalíciós alapon átszervezett kormányának államminisztere (1956. nov. 2.–1956. nov. 4.). A megtorlás során letartóztatták (1957. márc. 7.), három év börtönre ítélték. Nyugdíjazásáig az Élelmiszer-ipari Javító, Szerelő és Szolgáltató Vállalat munkatársa (1959. dec.–1965. aug.).