Nemzeti Sírhely

Szeberényi Gusztáv Adolf, más névváltozatban Szeberini Gusztáv Adolf (Kohanóc, Trencsén vármegye, 1816. október 8. – Békéscsaba, 1890. augusztus 19.) evangélikus lelkész, teológiai doktor, a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke, országgyűlési képviselő és főrendiházi tag volt. A 19. századi magyarországi evangélikus egyház egyik jelentős vezetőjeként különösen nagy szerepet játszott a békéscsabai evangélikus közösség életében és az egyház szervezeti fejlődésében.

1816-ban született Kohanócon, Trencsén vármegyében. Édesapja Szeberényi János, a későbbi bányakerületi püspök és selmecbányai evangélikus lelkész, édesanyja Podhradszky Eszter volt. Apja jelentős hatással volt pályaválasztására és szellemi fejlődésére. Bár családjában eredetileg elsősorban a német nyelvet használták, édesapja fontosnak tartotta, hogy fia magyarul is megtanuljon, ezért a nyári szünidők idején Szecsőre küldte, ahol magyar nyelvi ismereteit gyarapíthatta.

Elemi és középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte. A selmeci líceumban a magyar művelődési élethez is kapcsolódott, tagja volt a Homokay Pál által alapított magyar egyletnek. Felsőfokú tanulmányait Pozsonyban folytatta, ahol filozófiát és teológiát hallgatott. Itt más területek is érdekelték: foglalkozott a zenével, és elsajátította a francia nyelvet is.

Teológiai tanulmányainak befejezése után, 1838-ban a jénai egyetem hallgatója lett, ahol két évet töltött. Németországi tartózkodása alatt több jelentős várost és egyetemi központot is felkeresett, így Weimart, Eisenachot, Hallét, Göttingát és Berlint. A külföldön szerzett tapasztalatok jelentős szerepet játszottak műveltségének és későbbi egyházi szemléletének kialakulásában.

1840-ben tért vissza Magyarországra. Hazatérését követően három éven át nevelőként dolgozott Világoson, a Bohus család gyermekeinek oktatásával foglalkozott. 1843-ban édesapja mellett segédlelkészi szolgálatot vállalt, majd még ugyanebben az évben az egyházasmaróti evangélikus gyülekezet lelkésze lett.

1845. május 28-án házasságot kötött Dlhányi Maximilianával, lelkészcsaládból származó feleségével. Házasságukból öt gyermek született: István, József, Matild, Gusztáv és Zsigmond. Fiai közül Szeberényi Lajos Zsigmond később maga is jelentős egyházi személyiséggé vált.

Szeberényi Gusztáv Adolf életének meghatározó fordulópontját jelentette, hogy 1853-ban Békéscsabára került. A városban ekkor jelentős létszámú, elsősorban szlovák nyelvű evangélikus közösség élt. Szolgálatát az idős Haan János mellett kezdte meg, akivel együtt igyekeztek rendezni az egyházközség anyagi és szervezeti ügyeit.

Lelkészi munkája során nagy figyelmet fordított a gyülekezet vallásos életének megújítására és a hívek lelki nevelésére. Törekedett az istentiszteleti rend és a gyülekezeti fegyelem megerősítésére, átalakította a hétköznapi könyörgések rendjét, és új istentiszteleti alkalmat is bevezetett, az óév esti istentiszteletet, amely később az egész egyházmegyében elterjedt. Különösen fontosnak tartotta a fiatalok vallási nevelését és a konfirmációs oktatás korszerűsítését.

Békéscsabai működéséhez számos gyakorlati egyházszervező eredmény is kapcsolódott. Új harangokat szerzett a gyülekezet számára, és nevéhez fűződött a jaminai evangélikus templom felépítésének kezdeményezése is. 1855-től Haan Lajos volt lelkésztársa; az igazgató-lelkészi tisztséget évenként felváltva töltötték be.

Egyházi munkásságát fokozatosan magasabb tisztségekben is elismerték. 1867-ben a Békési Evangélikus Egyházmegye esperesévé, majd 1872. június 20-án a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották. E tisztséget haláláig töltötte be. Püspökként a korabeli Magyarország egyik legnagyobb evangélikus egyházkerületének vezetője volt.

Az evangélikus egyház szervezeti és jogi fejlődésében is jelentős szerepet vállalt. Az egyetemes közgyűlés megbízásából részt vett a zsinati előmunkálatok, vagyis a leendő egyházi szervezet és törvénykönyv előkészítésében és sajtó alá rendezésében. Egyházi munkásságának elismeréseként 1870-ben a bécsi teológiai fakultás tiszteletbeli teológiai doktori címmel tüntette ki.

Irodalmi és szerkesztői tevékenysége szintén jelentős volt. Az 1850-es évektől egyházjogi kérdésekkel foglalkozó írásokat publikált magyarországi és németországi egyházi folyóiratokban. Haan Lajossal és békéscsabai tanítókkal együtt népiskolai olvasókönyvet állított össze, és részt vett Haan énekeskönyvének szerkesztésében is.

Számos önálló egyházi kiadvány fűződik a nevéhez. 1867-ben szlovák nyelvű agendát adott ki, majd 1876-ban konfirmációs tankönyvet és Luther Kis kátéjának szlovák fordítását jelentette meg. Kiadta és szerkesztette az istentiszteleti életet segítő egyházi kézikönyveket, valamint 1877-ben megírta édesapja, Szeberényi János püspök életrajzát is.

Szeberényi Gusztáv Adolf a politikai és közéletben is szerepet vállalt. 1879-ben Békéscsaba országgyűlési képviselőjévé választották, ahol gróf Apponyi Alberttel szemben aratott győzelmet. Egyházi és közéleti tevékenysége révén később az országos politikai életben is helyet kapott: 1890. április 29-én a főrendiház tagja lett.

Munkásságában különösen fontos szerepet kapott a magyarországi nemzetiségek és az evangélikus egyház kapcsolatának kérdése. Békéscsabán egy jelentős szlovák anyanyelvű közösség lelkipásztoraként és később püspökként arra törekedett, hogy a nemzetiségi különbségek ne vezessenek szükségtelen konfliktusokhoz. Tevékenységében a hazaszeretetet, a kölcsönös megbecsülést és az együttműködést igyekezett összeegyeztetni.

Munkásságának elismeréseként I. Ferenc József királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Egyházi és tudományos tevékenysége révén korának széles körben ismert és elismert személyisége volt.

Életének utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, ennek ellenére továbbra is ellátta feladatait. 1890. augusztus 19-én hunyt el Békéscsabán, hetvenhárom éves korában.