Rövid leírás
Az alsóbb iskolák elvégzését követően tanítói képesítést szerzett.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetén csatlakozott a nemzetőrökhöz. Ezt követően altiszt lett a Baranya megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljnál. Ebből az egységből jött létre az 51. honvédzászlóalj, melynek nemzetőrei az eszéki várőrségben szolgáltak. Később századossá nevezték ki. Az eszéki vár feladását követően a 65. honvédzászlóaljhoz osztották be, ahol a III. hadtestben főhadnagyként szolgált. A komáromi csata folyamán megsebesült.
A forradalom és szabadságharc leverését követően Baracskán tanított. 29 évesen beiratkozott az orvosi egyetemre. 1874-től a Rókus-kórház belgyógyászati osztályának főorvosa volt. 1880 és 1900 között a Budapesti Orvosi Kör elnöke volt.
1882-ben a Közegészségügyi Kalauzban, az orvosi kör nevében Jurkiny Emillel közösen indokolta meg az egészségtan közoktatásban való bevezetésének szükségességét, amelynek eredményeként bevezetésre került a tantárgy oktatása.