Rövid leírás
Böszörményi Géza a 25. gyalogezred parancsnoka volt. Mint a tordai védőkörlet parancsnoka 1944. szeptember 19-én, délelőtt 11 órakor, erős tüzérségi előkészítés után harccsoportja élén a szigetvári 10. rohamtüzérosztály támogatásával visszafoglalta az előző nap elveszett védőállás vonalát. Böszörményi ezredes a Torda melletti temetőnél, szülei sírjától alig pár száz méterre esett el egy Sztálin-orgona sortűzben, többszörös szilánksebesülés következtében.
Halála után felterjesztették a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre, helyette 1944. november 29-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta meg hadiszalagon, kardokkal. Post mortem soron kívüli vezérőrnagyi előléptetését javasolták 1945 februárjában. A soron kívüli vezérőrnagyi előléptetés, valamint a kitüntetési javaslat szerint „1944. szeptember 19-én Torda-észak 429. magassági ponton hősi halált halt. (…) Torda-keleti ellenséges hídfő ellen indított támadás alkalmával saját személyi törzse kíséretében mindig a harc legválságosabb pontjain jelent meg, és ott személyének bevetésével, vakmerő bátorsággal harcolt törzse élén, és több ellenséges fészket megsemmisített. Leharcolt csapatai e példa láttára a szívósan védekező ellenséget visszavetve, együtt érték el e napon a kitűzött támadási célt.”
Életének korábbi szakaszában is nagyon aktív életet élt. Kiváló sportember és sportvezető volt. A Zrínyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet tanáraként a fiatalság nevelését szívügyének tekintette, többször publikált a Magyar Katonai Szemlében is. Számos magas rangú kitüntetés birtokosa, például a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal.