Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem magántanára (1912–1919), egyúttal a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem ny. r. tanára (1914–1919). A Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen a Sebészeti Klinika ny. r. tanára és a klinika vezetője (1922–1924), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a Sebészeti Klinika megszervezője és ny. r. tanára (1924–1926), egyúttal az egyetem rektora (1925–1926). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a II. sz. Sebészeti Klinika ny. r. tanára és a klinika igazgatója (1926– 1946); közben az egyetem rektora (1942–1943). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1939–1944).
A 20. század egyik legjelentősebb magyar sebésze. A Roux–Leyer-féle nyelőcsőképzés első magyarországi alkalmazója, elsők között végzett nyelőcsőszűkületek gyógyítására pótlóműtétet, ill. világviszonylatban is elsők között végzett heges szűkületeknél plasztikai műtéteket (nyelőcsőplasztika). A magyarországi agysebészet egyik elindítója, különösen értékesek a csonttuberkulózissal és egyéb csontsérülésekkel kapcsolatos sebészeti megoldásai. Gr. Teleki Pál öngyilkosságával kapcsolatban ő készítette el a halál körülményeiről az orvosi szakvéleményt (1941).
(A kép forrása: baratikor.semmelweis.hu)