Rövid leírás
A budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyettese, egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE BTK-n az India története és az India művészete c. tárgyak előadója (1946–1958). A londoni egyetemen az indológia vendégtanára (1961).
Az indiai vallások (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus) továbbá az indiai irodalom, művészet és kultúra világszerte ismert kutatója. Különösen jelentősek földrajzi, szociológiai leírásai, a népszerű tudományos ismeretterjesztő irodalom egyik legnagyobb hatású magyarországi képviselője. Indiai utazása során bejárta Észak-Indiát, Pandzsábot, Kasmírt(1926–1928), meglátogatta Delhit, Dzsaipurt, Ambert; szálláshelyén felkereste Stein Aurélt (1928). Felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit, magyar és angol emléktáblákkal jelölte meg Zangla és Phuktal kolostorait és munkásságának egyéb helyszíneit; egyedülálló dokumentációt állított össze Kőrösi munkásságáról (1928). Bár súlyosan megbetegedett, útját mégis folytatta: Bengáliát, a Gangesz-síkságot és Ceylont kereste fel (1928–1929).
Hazatérése után több népszerű könyvben számolt be tapasztalatairól, s szerte az országban igen sok ismeretterjesztő előadást tartott. Családi kapcsolatai révén megismerte a szikhek társadalmát, életkörülményeit is, a szikh-kérdés egyik legkiválóbb szakértője lett. Muzeológusként a világon egyedülálló indiai, hátsó-indiai és tibeti gyűjteményt alakított ki; nagy sikerű indiai (1951), hátsó-indiai és indonéz kiállítást rendezett (1953). A független, megújult India híveként személyes kapcsolatban állt Rabindranath Tagore-ral és Mahatma Gandhival. Az indiai kormány meghívására hat hónapos tanulmányutat tett Indiában – egyike volt annak a 17 nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulóján rendezett nagyszabású ünnepségsorozatnak – ahol személyesen számolt be Nehrunak a magyar forradalomról (1956–1957). Műfordítóként lefordította a Káma Szútrát (1920), ill. számos tudománynépszerűsítő könyvet és kalandregényt tolmácsolt magyar nyelvre.
(A kép forrása: cultura.hu)