Rövid leírás
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. Horthy Miklós Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete díjtalan tanársegéde (1935–1941) és magántanára (1943–1945), a csongrádi Szent Imre Gimnázium (1941–1942), a mátyásföldi Korvin Mátyás Gimnázium r. tanára (1942–1945). A II. világháború után az Országos Köznevelési Tanács előadója (1945–1947), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) miniszteri tanácsosa és osztályfőnöke (1947–1948). A Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete ny. r. tanára (1948–1952), egy. tanára (1952–1957) és a tanszék vezetője (1948–1957); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1952–1955), majd az egyetem rektora (1955–1957).
Az 1956. évi forradalomban való részvétele miatt elbocsátották (1957); 7 hónap előzetes letartóztatás után a Legfelsőbb Bíróság 1 év felfüggesztett börtönre ítélte (1957; kiszabadult: 1958; rehabilitálták: 1991?). A Petőfi Irodalmi Múzeum tud. főmunkatársa (1958–1971), osztályvezetője (1971–1975), tud. tanácsadója (1975–1977). Az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. századi Munkacsoportja tanácsadó testületének tagja. A Miskolci Bölcsész Egyesület Irodalomtörténeti Tanszék vendégprofesszora (1991–1994). A párizsi Sorbonne Nouvelle vendégprofesszora (1977–1980).
18–20. századi magyar irodalommal foglalkozott, a felvilágosodás korának nemzetközileg is elismert kutatója. Elmélete szerint a felvilágosodás egységes művelődéstörténeti korszak (lumière-izmus), a 18. század uralkodó stílusirányzata volt. Számos, addigi ismeretlen Radnóti-dokumentumot talált meg és adott közzé, ezzel új irányt szabott a Radnóti-kutatásoknak. Jelentősek Szegeddel foglalkozó irodalomtörténeti dolgozatai is.
(A kép forrása: Wikipédia, SZTE Egyetemi Gyűjtemény)