Rövid leírás
Nagyharsányban élt (1902–1905), a Pécsi Napló munkatársa (1903–1906), a Pécsi Független Ujság (1906), a Mohács c. lapok szerkesztője (1906), a kassai Felsőmagyarország (1907–1909), a Színház (1909), a Kassai Hírlap belmunkatársa (1909–1910), a Kassai Ujság (1910), az Abaúj-Torna és a Felső-Borsod szerkesztője (1910). A budapesti Világ belmunkatársa (1910-től).
A Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja (1919), a proletárdiktatúra bukása után fél év börtönbüntetésre ítélték, kiszabadulása után családjával Németországba utazott, Berlinben részt vett Erwin Piscator Proletárszínházának munkájában (1920), majd Bécsben telepedett le (1920). A Bécsi Magyar Ujság munkatársa (1920–1925), majd Pozsonyban élt, ahol a Pressburger Zeitung (1925-től), a pozsonyi Magyar Ujság, a Panoráma munkatársa és az Új Szó szerkesztője (1929–1933. A Reggel, a Kassai Napló, a Diogenes, a Kassai Munkás, ill. a Munkás c. lapok pozsonyi tudósítója (1934–1939). Londonba emigrált (1939), a II. világháború után visszatért Magyarországra.
A szocialista magyar irodalom egyik legismertebb alakja, műveit erőteljes agitatív stílus, antifeudális és radikális antiklerikalizmus jellemezte. Első írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901; Soha többé, 1904) romantikus történetein még Jókai Mór hatása érződik, de olykor ezeken belül is megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt (Lengyel Katalin szerelme). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal leányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban.
Mint újságíró rendszeresen járta a vidéket, s riportjaiban nyugtalanító szenvedéllyel vetette fel az ország legégetőbb kérdéseit. A felvidéki falvak nyomorúságáról írt riportsorozata, s később, már az I. világháborúban a nagyváradi püspökség és a bihari uradalmak embertelen módszereit feltáró írásai radikális gondolkodású újságíróként tették ismertté nevét. (E riportutak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy c. novellisztikus emlékképeiben.) Későbbi elbeszéléseiben gyakran nyúlt a zsidóság asszimilációjának kérdéséhez, a magyarországi ellenforradalmi propaganda ellensúlyozásaként a magyarországi zsidóság magyarságát hangsúlyozta. A II. világháború után, emigrációjából hazatérve elsősorban a parasztság megújult és megváltozott életét írta meg, helyenként a régi szenvedélyes, agitációs stílusában.
(A kép forrása: arcanum.hu)