Nemzeti Sírhelyek


Bartucz Lajos

Rövid leírás

Bartucz Lajos

 

A budapesti tudományegyetem Embertani Intézete tanársegéde (1905–1914), egy. adjunktusa (1914–1919) és magántanára (1914–1919). A Tanácsköztársaság idején, a Marx–Engels Munkásegyetemen az antropológia előadója, emiatt egyetemi állását elvesztette (1919). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztályának díjnoka (1921–1924), az MNM Néprajzi Osztálya, 1926-tól Néprajzi Tára Embertani Gyűjteményének szakdíjnoka (1924–1926), I. osztályú múzeumi őre (1926–1935), az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára igazgatója (1935–1940), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen az embertan előadó tanára (1931-től). A szegedi Alföldi Tudományos Intézet igazgatója (1940-1949). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék ny. r. tanára (1940–1952), egy. tanára (1952–1959) és a Tanszék vezetője (1950-1959); közben a Matematikai és a Természettudományi Kar dékánja (1943–1946). Az ELTE TTK Embertani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1959–1965).

A magyar antropológia kiemelkedő jelentőségű személyisége. Széles körű kutatásai során az élő magyarság antropológiai összetételével, a honfoglaláskori és az Árpád-kori magyarság, valamint a Magyarország területén ezt megelőzően élt népek antropológiájával, régészeti leletek embertani vizsgálatával foglalkozott.

(A kép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteménye)