Rövid leírás
A budapesti V. kerületi Markó utcai főreáliskola próbaéves (1883–1884), helyettes (1884–1886), majd r. tanára (1886–1895), az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának r. tanára (1895–1900). A Budapesti Kereskedelmi Akadémián a matematika előadó tanára (1888-tól), a budapesti tudományegyetem magántanára (1896–1900), a matematika ny. r. tanára (1900–1922); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1911–1912). A Tanácsköztársaság bukása után, fegyelmi eljárást indítottak ellene (1919), tanszékétől és nyugdíjától megfosztották (1922; a nyugdíját még ebben az évben visszakapta; a II. világháború után, a Pázmány Péter Tudományegyetem és az MTA is rehabilitálta: 1945). A budapesti Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. matematikai, természettudományi és technikai szakértője (1922–1939). A II. tanügyi kongresszus titkára (1896), a római (1908), a cambridge-i matematikai kongresszus (1912), a párizsi matematika-tanítási konferencia résztvevője (1914).
Vezető szerepet játszott a magyarországi matematikatanítási reformtörekvésekben; szorgalmazta a nők felsőfokú tanulási lehetőségeinek megteremtését, portrét írt Szofja Kovalevszkajáról a világon az első női egyetemi tanárról. Ő készítette el a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a középiskolák állapotáról az Országgyűlés elé terjesztett jelentéseit (1886-1896). Tudományos munkássága elsősorban algebrai és geometriai kérdésekre terjedt ki; nemzetközileg is figyelmet keltettek a lineáris differenciálegyenletek ún. reducibilitására vonatkozó eredményei. Széles körben használt matematika-tankönyveket írt.
(A kép forrása: Wikipédia)