Rövid leírás
A budapesti tisztviselőtelepi gimnázium (1906–1909), a nagyszebeni gimnázium (1909–1910), a budapesti VI. kerületi főgimnázium r. tanára (1910–1919). Az I. világháború idején megsebesült a fronton, Budapestre helyezték. A Tanácsköztársaság alatt a budapesti tudományegyetemen a finnugor nyelvészet előadó tanára (1919), az összeomlás után állásából elbocsátották (1920), rövid ideig Bécsben telepedett le (1920–1923). Hazatérése után nem taníthatott, a csepeli Weiss Manfréd Gyár vállalati tisztviselője (1923–1926), a budapesti Izraelita Hitközség alapítványi reálgimnáziumának r. tanára (1926–1946). A II. vh. után a budapesti Állami Tanítóképző Intézetben a magyar nyelvészet r. tanára (1946–1948), a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1948–1949), c. ny. rk. tanára (1949–1950), az ELTE BTK II. sz. Finnugor Tanszék ny. rk. tanára (1950–1953), egy. tanára (1953–1962) és a Tanszék vezetője (1953–1962). A helsinki Finnugor Társaság tagja (külső: 1913; t.: 1958). Az Észt Tudós Társaság tagja (l.: 1938).
Költőnek indult, verseket és novellákat írt; majd érdeklődése Simonyi Zsigmond hatására a nyelvészet, ill. a nyelvjárástörténet felé fordult. Az I. világháborúban megsebesült a fronton, Budapestre helyezték, ekkor kezdte el cseremisz (mari) gyűjtését a hadifoglyoktól; a legkeletibb cseremiszektől a legnyugatibb Vetluga mentiekig talált adatközlőket. Kutatásai nyomán sikerült teljesen új cseremisz nyelvjárásokat felfedeznie (1916–1918). Nemzetközileg is különösen jelentősek még finnugor alak-, hang- és mondattörténeti, ill. etimológiai és nyelvművelő dolgozatai.
(A kép forrása: finnugor.elte.hu)