Rövid leírás
A budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnázium r. tanára (1908–1918), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, szolgálattételre berendelt középiskolai igazgató (1918. nov.–1919. márc.). A Tanácsköztársaság idején, a budapesti tudományegyetemen, a francia irodalom előadója, a Középiskolai Tanárképző Intézet r. tanára, ill. a tanárokat átképző tanfolyamon, a modern világirodalom előadója (1919. márc. 21.–aug. 1.), a bukás után állásvesztésre ítélték (1919 ősze); ügyét felülvizsgálták és nyugdíjazták (1926). A Thália Társaság alapító tagja (Bánóczi Lászlóval és Lukács Györggyel, 1904), a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesülete főtitkára (1930–1939).
Írói munkásságából élt (1926-tól); egy ideig a Dante Kiadó szerkesztője; a Singer és Wolfner Könyvkiadó lektora, majd igazgatója (1939–1944), a német megszállás után apja szülőfalujában, Kisbaconban élt (1944–1945). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, az esztétika és az irodalmi kritika tanára, egyidejűleg a Magyar Színház dramaturgja és vendégrendezője, a Kamara Színház vezetője (1945–1947). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE c. egy. tanára (1947–1962).
Regényeket, drámákat, novellákat, visszaemlékezéseket írt. Magyar és világirodalom-történeti munkái mellett jelentősek esztétikai tanulmányai. Műfordítói munkássága igen gazdag, főként angol, francia, német és amerikai szerzők műveit tolmácsolta magyar nyelve.
(A kép forrása: Wikipédia)